Az 1956-os forradalom erdélyi következményeiről, a fiatalok szabadságvágyáról és a kommunista diktatúra megtorlásairól tartottak konferenciát Csíkszeredában, ahol a történészek előadásai mellett a személyes emlékezet átadása is hangsúlyt kapott.
2026. október 20., 17:592026. október 20., 17:59
A konferencia előadásai arra is rámutattak, miért fontos, hogy az 1956-os örökség a fiatalabb nemzedékek számára is érthető maradjon
Fotó: Borbély Fanni
Az 1956-os forradalom erdélyi következményeiről, a fiatalok szabadságvágyáról és a kommunista diktatúra megtorlásairól tartottak konferenciát Csíkszeredában, ahol a történészek előadásai mellett a személyes emlékezet átadása is hangsúlyt kapott.
2026. október 20., 17:592026. október 20., 17:59
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc nem állt meg Magyarország határainál:
1956 erdélyi, romániai történeteit idézték fel Csíkszeredában
Fotó: Borbély Fanni
A szabadságvágy kifejezése azonban Romániában súlyos következményekkel járt, a fiatalok közül sokakat letartóztattak, börtönbüntetésre ítéltek. Ezeket a kevésbé ismert történeteket idézték fel október 20-án, kedden a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karán, ahol a konferencia előadásai a történelmi események mellett arra is rámutattak, hogy
Percze László, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja
Fotó: Borbély Fanni
A rendezvény megnyitóján Percze László, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának konzulja arra emlékeztetett, hogy a forradalom története nem ért véget Magyarország határainál. Mint fogalmazott: a szabadság reménye Erdélybe is eljutott, ám sokak számára súlyos áldozatokkal járt.
– hangsúlyozta a konzul. A konferencia éppen ezt a kettősséget kívánta bemutatni: a történettudomány eredményeit és azokat az emberi sorsokat, amelyek a levéltári dokumentumok mögött húzódnak meg.
Szungert Balázs ideiglenes ügyvivő
Fotó: Borbély Fanni
Szungert Balázs ideiglenes ügyvivő beszédében kiemelte, hogy a budapesti szabadságvágy Erdélyben is visszhangra talált.
A történetek felidézését azért is tartotta fontosnak, mert a szabadság nem magától értetődő adottság, hanem olyan érték, amelyért korábbi nemzedékek súlyos árat fizettek.
Pap Levente, a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának dékánja
Fotó: Borbély Fanni
Pap Levente, a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának dékánja Csíkszereda és Székelyföld emlékezésben vállalt felelősségét hangsúlyozta. Mint fogalmazott, az emlékezésnek kötelessége van, hiszen
Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere
Fotó: Borbély Fanni
Korodi Attila, Csíkszereda polgármestere külön kitért a fiatalok megszólításának fontosságára. Szerinte a szervezőknek azt is érthetővé kell tenniük a mai nemzedékek számára, hogy 1956 nem valamilyen távoli, lezárt történelmi esemény volt.
– fogalmazott a polgármester. Arra is emlékeztetett, hogy a későbbi évtizedek diktatúraellenes küzdelmei erőt meríthettek abból, amit 1956 jelentett.
Benkő Levente történész
Fotó: Borbély Fanni
A konferencia 14 órakor kezdődő szakmai programját Benkő Levente történész vezette, aki „...ha ide is átterjed...” címmel tartott előadást az 1956-os forradalom romániai hatásairól, különös tekintettel az ifjúsági szervezkedésekre. Előadásának központi kérdése az volt, hogy
Benkő Levente felidézte: a magyarországi változások híre olyan időszakban jutott el a romániai magyar közösséghez, amikor a kommunista diktatúra korábbi gyakorlataival szemben már megjelentek a változás iránti igény jelei. A sztálini diktatúra bírálata, a magyarországi értelmiségi viták és az egyre bátrabb közéleti hangok reményt keltettek azokban, akik nagyobb szabadságra és a nemzeti közösség jogainak érvényesítésére vágytak. Az előadó példaként említette
Ezek az események azt jelezték, hogy a közösség kereste a lehetőséget saját múltjának és identitásának újbóli megélésére.
Benkő Levente részletesen beszélt azokról az erdélyi ifjúsági szervezkedésekről, amelyek tagjai a magyarországi forradalom hírére maguk is cselekedni akartak
Fotó: Borbély Fanni
A forradalom kitörése után a fiatalok körében is egyre határozottabban jelentkezett a szolidaritás.
A diákok a szovjet csapatok kivonását, jobb életkörülményeket és nagyobb szabadságot akartak. Különösen beszédes, hogy Benkő Levente előadása szerint
Pap Levente: "az emlékezésnek kötelessége van, hiszen a mai közösség szabadsága és lehetőségei nem választhatók el az előző nemzedékek megpróbáltatásaitól"
Fotó: Borbély Fanni
Az események tehát nem kizárólag a magyar közösséget érintették: a szabadság iránti igény a romániai egyetemisták körében is megjelent. A hatóságok válasza azonban hamar egyértelművé vált.
Benkő Levente részletesen beszélt azokról az erdélyi ifjúsági szervezkedésekről, amelyek tagjai a magyarországi forradalom hírére maguk is cselekedni akartak. Nagyváradi középiskolások például Magyarországra akartak átjutni, hogy csatlakozzanak a forradalomhoz. Mások
Mint elhangzott, a forradalom kitörése után a fiatalok körében is egyre határozottabban jelentkezett a szolidaritás
Fotó: Borbély Fanni
Sepsiszentgyörgyön fiatalok titokban koszorúztak, Brassóban pedig olyan szervezkedés alakult, amely a kommunista diktatúra visszaéléseit kívánta a külvilág elé tárni. Csíkszeredában a Puskás-csoport néven ismertté vált ügyben diákokat és tanárokat ítéltek el. A vádak között a forradalomhoz való ragaszkodás és a fiatalok tevékenysége is szerepelt.
Az előadás egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy
Döntésükért sokan éveket töltöttek börtönben, és voltak, akiknek az életét hosszú időre kettétörte a megtorlás.
A konferenciának a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Kara adott otthont
Fotó: Borbély Fanni
A történész a romániai megtorlások nagyságrendjére is kitért. Elmondása szerint az 1950-es évek második felében és az 1960-as évek elején
A hatóságok célja nemcsak az egyes szervezkedések felszámolása volt, hanem az is, hogy az erdélyi magyarságot elrettentsék a további ellenállástól.
Az előadás végén Benkő Levente Puskás Attila gondolatait idézte fel, aki arra a kérdésre, megbánta-e, hogy szembefordult a diktatúrával, így válaszolt:
A mondat a konferencia egyik legfontosabb üzenetét foglalja össze, vagyis azt, hogy az 1956 erdélyi története nem kizárólag a múlt eseményeiről szól, hanem a személyes felelősségről, a bátorságról és arról is, mit jelent kiállni az emberi méltóságért.
A konferencia 14 órakor kezdődő szakmai programját Benkő Levente történész vezette
Fotó: Borbély Fanni
A program a délután folyamán további történészi előadásokkal folytatódott. Forró-Bathó Ákos az arisztokrata származású 1956-os elítéltek történetét, Oláh Sándor a forradalom későbbi politikai perekben betöltött szerepét, Tófalvi Zoltán pedig az első letartóztatásokat és a kolozsvári diákszövetségi gyűlés következményeit mutatta be. A konferencia későbbi részében a családi emlékezet került előtérbe, este pedig a Csíki Moziban a „Régi jelen, mai múlt” című, Moyses Márton történetét feldolgozó filmet vetítik, közönségtalálkozóval egybekötve.
A szervezők célja az volt, hogy a történelmi tények és a személyes történetek együttesen tegyék érthetővé a fiatalabb nemzedékek számára is: 1956 öröksége Erdélyben családi emlékekben és a közösség jelenében is tovább él.
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
Hunyadi János nagy győzelmének 570. évfordulóján megemlékezést szervezett az Erdélyi Magyar Szövetség sepsiszentgyörgyi szervezete.
A csángók apostola – így emlegetik. Százhuszonöt éve született Várdotfalván Domokos Pál Péter Széchenyi-díjas tanár, néprajzkutató, történész. Az évforduló apropóján lányával, Domokos Máriával beszélgettünk.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Izgalmas időutazásra hívnak május 20-22. között a csíksomlyói Mária-kertbe: a Hunyadi napok tartalmas programjai között minden korosztály találhat kedvére valót.
Április 16-a 2001 óta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon indult a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján – a tragédia lenyomatai ma is ott élnek a lelkekben és a művészetben.
Egy késő középkori nyúzókést választottak az áprilisi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban. A kés 2025-ben, az újrakezdett Csíkszentmihályi – Cibrefalvi régészeti kutatások során került felszínre.
Egy eltűnőben lévő művészeti korszak kel új életre: az AnnART Archívum több száz performansz dokumentumát menti meg, miközben a rendszerváltás utáni szabadság és kísérletezés történetét is újraírja a köztudatban.
Egy esküvői fotó néha többet mesél, mint a családi legenda. A menyegző az emberi élet kitüntetett eseménye, és a vágy, hogy maradandó vizuális emléket szerezzünk róla, szinte egyidős magával a fényképezéssel.
Hogyan találkozott a nagy mesemondó egy trafikosné aranyszőke hajú lányával, majd hogyan vallott szerelmet neki? Miként lett házasság ebből, hová indultak nászútra? És miről leveleztek egymással? Ez is kiderül a Székely Menyasszony kiállításon.
szóljon hozzá!