Az ünneplők a községházán találkozhattak egymással, majd rövid beszélgetés, múltidézés után Mihály Ilona óvónő köszöntötte őket. A kortárstalálkozókat nem jegyezték be az ünnepek lajstromába, de már múltja, szertartása van, és Csíkfalván is egy évtizede találkoznak a kerek évfordulót ünneplők. Ötven év rövid idő, ám mégis elég arra, hogy a sors ki-kit vállon vagy arcul veregessen. És most itt az érdekes és megható alkalom egymásra ismerni, néhai játszótársakra, táncospárokra, szerelmekre. Most talán kicsit ráncosabbak, tapasztaltabbak, de ugyanolyan fiatalok vagyunk – hangsúlyozták. „Az élet most is szép, csak immár más világban élünk és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során” – hiszik az ünneplők Pam Brownnal együtt, mint ahogy azt is tudják, hogy nem a múló időt kell ünnepelni, hanem dicsőséget szerezni annak, ami még előttünk áll.

Az ünneplőket Balogh István polgármester is köszöntötte, nyugtázva, hogy ezek az időnkénti találkozások az élethez tartoznak, hogy nyugodt szívvel, megújult erővel lássunk hozzá a további feladatok elvégzéséhez. Az elöljáró mosolyokat kívánt az ünneplőknek amikor bánatosak, szivárványokat, hogy a felhőkben járhassanak, nevetést, mely ajkukat simogatja, gyengéd ölelést, amikor lelkük elhagyatott, barátokat, akik felvidítanak, önbizalmat, ha kétségek gyötörnek, hitet, amelyben teljes az élet, bátorságot, hogy megismerjék önmagukat, türelmet, hogy elfogadják a világot.

Az ünneplés a templomban folytatódott, ahol gyertyát gyújtottak két eltávozott társuk emlékére, és ahol Kerekes József református lelkipásztor figyelmeztetett: nem lehet visszatérni a múltba, de nem is érdemes azon merengeni, hogy „mi lett volna, ha...”. Az a helyes út, amelyen mindenki végigment, az volt a legjobb választás, amit megtett, amit magával hozott. Vannak életünkben olyan fájó pillanatok, amelyre visszanézve megdöbbenünk, megkövül a szívünk, de előre kell néznünk, bíznunk abban, hogy van még előttünk út és feladat – tolmácsolta a bátorító üzenetet a lelkész.

Az itthoni, hazatérő, vagy más vidéken született, de a Nyárádmentét hazájává fogadott ünneplők a közös fényképkészítés előtt a községközponti emlékműnél elhelyezték az emlékezés és kegyelet koszorúját is.