Gyereket vertek a focizás miatt

Egyikük telkén focizott augusztus 29-én, hétfőn este hét székelyszentléleki gyerek, és amint az ilyenkor elő szokott fordulni, a labda átkerült a szomszédba. A 15 éves Hegyi Roland vette a bátorságot, hogy utánamenjen, átugrott a kerítésen, és vissza is szerezte a játékszert. Mint a gyerekek mesélik, a játék ment tovább, de nem sokkal később megjelent a szomszédos telek tulajdonosa, F. László, aki a kerítéshez hívta a labdát visszaszerző fiatalt, mondván „ne félj, nem ütlek meg, fogjunk kezet”. Ahogy ez megtörtént, a kerítésen keresztül magához húzta a gyerekeket, karját hátrafeszítette, majd másik kezével, ököllel kezdte ütni arcát, fejét, vállát. A fiú bocsánatért esedezett, de az „olyan nincs, hogy bocsánat” kijelentést követően folytatódott a verés. A szemtanúk szerint 15–20 ütés csattant el. A többi gyerek ülve figyelte mindezt, mert a gazda előzőleg rájuk parancsolt, és megfenyegette őket, hogy ha valamelyik feláll, annak lábát töri. Aztán dühét kitombolva felszólított mindenkit, hogy távozzanak saját telkükről.

Roland édesanyja, Hegyi Piroska fiával és F. Lászlóval együtt mentek a farkaslaki rendőrségre, ahol jegyzőkönyvbe vették a történteket. Látva véres arcú fiát, aki – mint mondja – rosszul volt, szédelgett, és a feje is fájt, jobbnak látta elvinni Udvarhelyre, a sürgősségre. Az orvos háromnapos beutalást ajánlott, de saját felelősségükre hazamentek. Másnap, augusztus 30-án azonban nem javult a gyerek állapota, ezért visszamentek az orvoshoz, aki kétnapos kórházi beutalást írt elő. A törvényszéki orvos 4–5 napon belül gyógyuló, tompa tárgy által okozott sérüléseket állapított meg, majd szeptember elsején az udvarhelyi rendőrségen is jegyzőkönyvezték az esetet.

A faluban nincs hol focizni

A történetben szereplő 12–15 éves gyerekekről megtudtuk, hogy mindannyian az FC Udvarhely korosztályos csapataiban rúgják a labdát, vállalva az ezzel járó ingázást is. Székelyszentléleken azonban már nehezebben tudnak labdába rúgni. Ottjártunkkor több szülővel is elbeszélgettünk, akik elpanaszolták, hogy a faluban nincs egy olyan hely, ahol a fiatalok nyugodtan és biztonságban focizhatnak.

Elmesélték, hogy a településnek ugyan van egy nagy pályája, de ehhez az Udvarhelyt Szovátával összekötő országúton kell átkelni, ezért a kisebbeket nem is engedik oda. Marad az iskolaudvar, melynek használatára van igazgatói engedélyük, ott azonban egy közvetlen szomszéd jelenti az akadályt, aki a telkére kerülő labdát nem mindig adja vissza, volt, hogy a játszadozó gyerekek szeme láttára vágta bele a fejszét, vagy a játékszert beledobta a kazánba. Máskor pedig azért veszekszik a fiatalokkal, mert a pálya rácsozatának ütődő labda okozta zaj idegesíti és zavarja.

„Két éve tart ez a cirkusz, örülnünk kellene, hogy gyerekeink nem a házban ülnek a számítógép mellett, hanem kinn vannak a szabad levegőn, de sajnos mindenhonnan elzavarják őket” – mondja az egyik szülő. „Elég szomorú, hogy gyerekeink saját falujukban sincsenek már biztonságban” – vélekedik egy másik szülő, utalva a megvert gyerekre, hozzáfűzve, még inkább sajnálatos, hogy az eset elkövetője olyasvalaki volt, aki egész életében focizott, sőt gyerekei is űzik a labdarúgást.

Még megegyezhetnek

Megkerestük F. Lászlót is, aki elmondta, hogy próbálta megbeszélni a történteket a megvert fiú édesanyjával, de mivel az nem volt hajlandó vele szóba állni, neki sem áll szándékában kommentálni az esetet. Hegyi Piroska utólag hozta portálunk tudomására, hogy az ügyvédjével folytatott tanácskozást követően úgy döntött, amennyiben F. Lászlóval meg tudnak egyezni, és az illető kifizeti a fájdalomdíjat, akkor eltekint az ügy jogi útra terelésétől.