Csíki közösségek vagyona: a Vacsárcsi Közbirtokosság

Elsőként a Vacsárcsi Közbirtokosságot kerestük fel, amely az egyik legkisebb közbirtokosság a környéken. Ennek ellenére a közösséget szolgáló nagy megvalósításaik is vannak. A közigazgatásilag Csíkszentmihályhoz tartozó falu közbirtokossága 2000 februárjában alakult újra, ezt a 2000-ből származó 1-es számú (az államosított erdők és mezőgazdasági földterületek visszaszolgáltatására vonatkozó) törvény tette lehetővé. Az első években Bíró László volt a közbirtokossági elnök, 2003-tól Szőcs László tölti be ezt a tisztséget. A Vacsárcsi Közbirtokosság 265 hektár erdővel (Kőd-erdő) és 280 hektár legelővel rendelkezik.

„Elég szegényesen indult, mert nem volt székhelyünk sem, aztán megvásároltunk a tanácstól egy omladozó, volt szövetkezeti épületet, és felújítottuk. Gondolkodtunk, hogy mit kezdjünk vele, mert székhelynek nem kell ekkora, és akkor döntöttünk úgy, hogy csinálunk egy éttermet és egy konyhát hozzá. Építettünk egy kemencét is, ahol a konyha részére, vagy ha igénylik az emberek, ünnepek előtt házikenyeret sütünk” – mesélte Szőcs László. A 80 férőhelyes, hangulatosan kialakított étteremben különböző rendezvényeket szoktak tartani, de cél az is, hogy a turizmus fellendítése érdekében működtessék úgy, hogy a vendégek ott étkezzenek, az elszállásolás pedig családoknál lenne.

„Így a helyi lakosság hozzájutna egy kevés pénzhez, mert elég nehéz a megélhetés most falun. A mezőgazdaság egyre gyengébb, ipar nincs, így a turizmusban gondolkodunk” – mutatott rá az elnök. Ugyancsak a közbirtokosság segítségével sikerült egy ravatalozót építeni és a templomot is újrafedni. „Minden közbirtokosság a falujában megnézi, hogy mi volna fontosabb, és azt csinálja. Öt éve létrehoztunk egy tejcsarnokot, jó is volt mostanig, csak most, hogy a tejkvóták megszűntek, ismét nehezebb. Viszont a tejcsarnok a miénk, bárkivel szerződést tudunk kötni. Nekünk most a csíki tejgyárral van szerződésünk.”

Azt is fontosnak tartották, hogy létrehozzanak egy tűzoltó-egyesületet, tavaly januárban pedig egy tűzoltóautót is sikerült megvásárolni. A közbirtokosság elnöke úgy véli, hogy egy olyan helyen, ahol nincsenek aktív emberek, ezt nem is lehetne, vagy nehéz lenne megvalósítani. Sikeresen pályáztak a megyei önkormányzatnál, így tudtak beindítani egy gyümölcsfeldolgozót. „Kaptunk egy kuktát, egy passzírozót, egy gyümölcsprést, amivel az ősszel préseltük a gyümölcsleveket. Át kell még alakítsuk az épületet, mert mikor feljavítottuk, még nem láttuk a végét, ez menet közben jött be. Az ötlet onnan származik, hogy nem akartuk Farkaslakáig vinni a gyümölcsöt, úgy gondoltuk, helyben kellene valamit kezdeni, mert ott volt a sok alma, az emberek dobták el, a fákat csak árnyéknak tartották. Most, ha egy alma leesik, hárman-négyen szaladnak utána. Jól működik ez, van igény rá, próbálunk segíteni abban is, hogy gyümölcsfákat telepítsenek az emberek. Az igazi profit ebben az, hogy nem kólát, hanem gyümölcslevet isznak a gyerekek a faluban” – magyarázta Szőcs, hozzátéve, hogy arra is lehetőségük van a falubelieknek, hogy a házi termékeiket bevigyék a havi vásárokra a városba. 

A Vacsárcsi Közbirtokosság lehetőség szerint a kulturális programokat, a falunapokat is támogatja, fizeti a helyi tánccsoport oktatóját, az iskolát támogatja fával, játszótereket épített a faluban, járhatóvá tette a mezei utakat, minden évben fát ültet, és a szennyvízhálózat kiépítéséhez is hozzájárult.

A közbirtokosságnak 404 tagja van, de több mint fele nem tartózkodik a faluban, a közgyűlésekre sem járnak el, ezért nehéz döntéseket hozni. „Jobb lenne, ha mindenki itt lenne, de sajnos ez jellemző minden közbirtokosságra, hogy a tagság nagy része nem helyben, hanem más faluban, vagy idegenben él, sőt olyan tag is van, aki azt sem tudja, hol van Vacsárcsi, úgy elszármazott. Itt egy jogot 300–400 lejért lehet vásárolni. Az alapszabályzatok nagyon rosszul voltak megalkotva, mert csak az idősek vannak betéve jogtulajdonosnak, és jogot csak az vehet, aki jogtulajdonos. Nem is lehet átíratni a hozzátartozókra, csak miután meghalt a tag. Ezért egy kicsit kiöregedett a közbirtokosság. Az alapszabályzat szerint a nagy döntéseket kétharmados többséggel kell megszavazni, ez nálunk sajnos nagyon ritkán jön össze. Ha viszont nincs meg a kétharmad, akkor támadható, elég bonyolult.”

A közbirtokosságnak három alkalmazottja van: az elnök, a könyvelő és fél normával alkalmazva egy erdőgazda. „Alapítottunk egy céget is, amely a közbirtokosság mellett működik. Ez működteti a kitermelést, hogy ne kelljen azt megfizessük, és ez alapján működik a konyha, a gyümölcsprés. A konyhán egy alkalmazott van, őt csak akkor hívjuk be, amikor kell főzni, mert nem tudjuk folyamatosan fizetni.” A közbirtokosság vezetőtanácsában az elnök, az alelnök, a titkár, az erdőgazda és a könyvelő van benne, ugyanakkor van még a cenzorbizottság. Ennek tagjai is mindig hivatalosak a vezetőtanács üléseire, mert úgy vélik, hogy több ötlettel, közös döntésekkel jobb dolgokat tudnak megvalósítani.

Szőcs László elnök elmondta, egyre kevesebben, de még mindig lopják a fát az amúgy is kicsi erdejükből, hisz olyan helyen van, hogy több oldalról is megközelíthető. A lopásokat úgy próbálják megfékezni, hogy az erdészek mellett ők is gyakran kijárnak, még éjjel is az erdőre, valamint időről időre mobil kamerákat szerelnek fel.

A 404 tagú közbirtokosság összesen 868 joggal rendelkezik. Vacsárcsiban egy ártól ötven árig terjedő terület számít egy jognak. „Sokan vannak idegenek, például Szépvízről, hogy csak egy-két árjuk van, de úgy is van egy szavazati joguk. Vannak olyanok, hogy 14, 17 joguk van, de az már soknak számít. Jogokat nem nagyon szoktak eladni, évente négyet vagy ötöt. Ha pénzt adunk, akkor árra adjuk, attól függ, mennyit szab meg a közgyűlés, egy vagy két lejt. Nekünk pénz fából nem jön be, évente csak három-négyszáz köbméter fát vágunk ki, mert kevés van. Amióta vannak a területalapú támogatások, a bejött pénzek után egy tehénre 150 lejt, egy juhra 40 lejt adunk. Félretesszük az önfenntartásra szükséges pénzt, a többit ki szoktuk osztani. Az utóbbi időben keveset osztottunk, mert nagy befektetéseink voltak, de ezek eredményeit a faluban mindenki használja, mindenkinek jó. Minden évben volt egy-egy nagyobb akció, az épületre, a konyhára nagyon sok ráment, de egy ilyen kicsi közbirtokosság csak úgy tudja majd átvészelni, ha már nem lesznek a támogatások, ha befektet. Hogyha már van valamije, amit menet közben tud működtetni, akkor lassan fenn tudja magát tartani. Ilyen szándékkal tettük ezeket, hogy ha majd nem lesznek pénzek, akkor jusson legalább a fenntartásra, mert ha nem, akkor saját magunk alatt elvágjuk a fát.”

Mint általában a közbirtokosságoknál, itt is akadnak konfliktusok. „Jönnek az idős emberek, lelket öntenek belénk, látván, hogy miket valósítottunk meg. De vannak olyanok is, akik csak azért jönnek el a közgyűlésre, hogy vádoljanak, olyan van-e sapka vagy nincs sapka-szerűen. Bármit csinálhatunk. De ez van, azt hiszem, minden faluban így működik. Talán közös erővel még ennél is többet meg lehetett volna valósítani. De mi mindenképp a faluért meg kell tegyük, amit tudunk és kell. Mert itt élünk és ezt kell élhetőbbé, vidámabbá tegyük” – összegzett az elnök.