„Nem sokaság (…) tesz csuda dolgokat”

Leghamarabb Bartalis Piroska szociális munkás és kislánya, Nettike érkezett a nagyméretű, köztéri adventi koszorúhoz. A magukkal hozott forró tea jól fogott a gyertyagyújtás után. Míg minden irányból futólépésben összesereglettek a fiatalok, Piroska elmondta, néhány éve a vezetésével csoportba szerveződtek a diákok. A kisközösségben megérezték: jó együtt lenniük. Első közös megvalósításuk a tavalyi nagyméretű, szalmabálákból kialakított adventi koszorú volt. Minden vasárnap összegyülekezetek, énekeltek – együtt várták az ünnepet szüleikkel, falustársaikkal.

Idén már ők jelentkeztek: szeretnék megismételni az élményt. A fenyőágakból készített úrjöveti jelkép „szebb mint a tavalyi” – jegyezte meg egy asszony, mielőtt elkezdődött a koraesti kántálás.

Fotós kollégánk is munkához látott, hogy megörökítse a gyertyagyújtást követő fény- és daljáték pillanatait. Épp akkor ereszkedett le a domboldalon egy terepjáró: vezetője készségesen kapcsolgatta az autó fényszóróit, hogy a legszebb képeket hozhassuk el olvasóinknak is. Hála érte!

Amit nem tudunk szavakban kifejezni, az a felcsendülő énekszó: visszhangozta a lankás táj. Ha a hófelleges égen túl láthattunk volna, bizton mondhatnánk: a csillagoknak is örömvasárnapja volt. Hiszen otthon érzik magukat a fiatalok, és sajátjaikra büszkék a felmenők is.