/ Élet+mód

Volt idő, amikor gyergyói fával az egész Maros-mentét de még a Fekete-tengeri Konstancát el tudták látni úgy, hogy az anyag végig vízi úton jutott el a felhasználókhoz. Ehhez egy olyan erdőgazdálkodási műtárgyra is szükség volt, ami Európa-szinten ritkaságnak számított: ez volt a kisbékási faúsztató csatorna.

A Mária-út udvarhelyszéki rövid szakaszát még porosan jártuk be, de hazafelé már menetrendszerűen megérkezett a keresztjáró hétre jellemző csapadékos időjárás, a fagyos szentekkel kissé lehűtve.

Elengedett kormánykerék mellett egyenes útról letérő autó, fokozott kopás az abroncsok valamelyik oldalán, csikorgó gumik már alacsony sebességgel bevett kanyarokban – mindezek nemcsak az autójavító szakembereknek, hanem a laikusoknak is figyelmeztető jelek.

Melyik lány ne próbálta volna fel gyerekkorában édesanyja magassarkú cipőjét, vagy ne álmodott volna arról, hogy ő a kifutók sztárja? De vajon kiből lehet modell? A szépségen kívül mi számít még, mi az, amit meg lehet és kell tanulni? Egy tanfolyamon jártunk, hogy mindezekről kérdezzük a résztvevő lányokat.

A sérültekről nem szeretünk tudni, inkább félrenézünk, amúgy sem tudnánk, mit kezdjünk velük. Igazából azt sem tudjuk, hogy mit csinálnak egész nap, és mindazt kivel. Mi azonban most egy egész napra beköltöztünk a csíkszeredai foglalkoztató központba, oda, ahol mindenkinek van valami diagnózisa.

A nyár közeledtével lekerülnek a női lábakról a harisnyák, előkerülnek a pántos blúzok, ruhák, beköszönt a strandszezon és a nők – és igen, adott esetben a férfiak is – jobban odafigyelnek arra, hogy a bőrük különböző felületeit szőrtelenítsék. Hogy melyik a legjobb módszere a depilálásnak, arról szakembert kérdeztü

A magyar lóé, a jó lovasé és az egyensúlyban lévő, egyenes férfié a jövő Gőblyös István szerint. A Nemzeti Lovasakadémia alapítója úgy véli: zajlik a kultúrateremtés. Nem is csoda, hiszen manapság a lóval már nem a férfiak mennek háborúzni, egyre több nő ül nyeregbe.

Kiemelnek, felmutatnak tárgyakat, amelyek az adott kisrégióra jellemző vagy jellemző volt. Helytörténeti múzeumoknak is beillenek azok a tájházak, amelyekből Székelyföldön is egyre több van, és mindeniknek megvan a saját lenyűgöző története. Néhányukat meglátogattuk.

Hollywoodi klisé, ahogy az aggódó apuka maszírozza a szülő kismama hátát, diktálja az egyenletes lélegzés ütemét, majd a véres látványtól elájul. Egykor talán tabu volt, ma már bátran beszélnek az apukák az élményről, amelyet a legtöbben újra bevállalnának.

A minőséget megöli a mennyiség, a helyit a több ezer kilométerről hozott, fagyasztott sepri le, nehezen tudunk sajátosan, az erdélyi konyha ízvilága szerint főzni. Pedig a felsoroltakban rejlik a dolgok nyitja – vallja az időszakosan Marosvásárhelyre látogató, osztrák-magyar származású, neves séf, Sebők Henrik.

Igaz ugyan, hogy a szúnyogok által terjesztett kór, a macskákat, kutyákat veszélyeztető szívférgesség vidékünkön még nem jelent meg, azonban azok a gazdik, akik hosszabb utazásra, nyaralásra magukkal viszik házi kedvencüket, nem árt, ha indulás előtt felkeresnek egy állatorvost.

Sok városképi érték semmisült meg az utóbbi tíz-tizenöt évben Marosvásárhelyen, a leépülés folyamatos, főként amióta a homlokzatfelújítások és a hőszigetelő nyílászárócserék rohama utolérte a történeti épületállományt is – állítja Orbán János művész

Tucatnyi vaddisznó, szarvas, és néhány medve is megfér egyszerre egy tisztáson, egymás mellett esznek, nem zavarva egymást – ilyen látványban és ilyen mesékben is lehet része annak, aki Borzont  közelében lekanyarodik az útról, be az erdőbe, és csendben, türelmesen vár a medvelesen.

Tizenkét évvel ezelőtt izgalmas leletegyüttesre bukkantak a régészek Csíkszeredában, egy, a színház mellett elkezdett parkolóépítés helyén. De pontosan mit találtak a szakemberek azon a helyen, ahol elsétálva ma is valamiféle romokat látunk? Ezt elevenítjük fel Darvas Lóránt régésszel.