
Beteljesített vágy. Bács Kata mindig szerette a hajfonatokat
Fotó: Turcza Hunor
Nehéz megállni, hogy ne vessünk rá egy pillantást, mi több, meg is forduljunk utána az utcán: Bács Katalin frizurája ugyanis vonzza a tekintetet. A csíkszeredai nőt gyermekkora óta elbűvölték a fonatok.
2018. június 05., 15:302018. június 05., 15:30
Mindig is bevállalós típus volt – mondja Bács Katalin, amikor különleges hobbijáról kezdünk beszélgetni. A Csíki Játékszín jelmezkészítő műhelyében dolgozó nő nem mindennapi frizurát visel, előbb csak fonatokat tett a hajába, amelyet néhány hete színes nemezszálak is díszítenek.
„Régebb hosszú hajam volt, gyakran festettem, ám miután megszületett a lányom, le kellett vágassam. Kívántam a hosszú hajat, és akkor kaptam kedvet ehhez a frizurához, amikor egyik barátnőm megkeresett, hogy készítsek el neki egy sodort hajból való frizurát. Megpróbáltam, elkészítettem, és akkor már tudtam, hogy nekem is kell ilyen” – magyarázta Kata.
Az interneten rendelte a tincseket, de ő fonta meg
Fotó: Turcza Hunor
Ezt követően keresgélni kezdte az interneten, hogy honnan tudna műhajat rendelni, és igaz, hogy elkészített fonatot vagy megsodort műhajat is kínálnak, de ő sima szálakat szeretett volna, hogy ő fonja meg. „Gyerekkoromban az osztálytársaim, barátnőim haját mindig én fontam, nagyon szeretem. Találtam egy kínai honlapot, onnan rendeltem meg az egy méter húsz centi hosszú szálakat.
Egy hajtincsemre kettő jön, ettől lesz dúsabb. A tincsek végét forró vízbe mártottam, eldolgoztam, megsodortam, hogy ne bomoljanak ki. Körülbelül két héten keresztül készítettem, minden nap reggel ötkor felkeltem, és hét óráig fontam. Ha csak erre tudtam volna szánni az időt, akkor két-három nap alatt egy hajra valót megfonhattam volna” – avatott be a részletekbe.
Újabban már nemezelt a frizura
Fotó: Péter Beáta
Az elkészült fonatokat beledolgozta a vállig érő hajába, gumival felerősítette, ez négy órát vett fel. Mint mondta, kéthavonta újra szokta fonni az egészet, mert ha nem, összegubancolódik. Kérdésünkre, hogy mégis ezt a fajta frizurát hogyan lehet tisztán tartani, rámutatott: kéthetente szokta mosni, ugyanúgy, mint az igazi hajat, samponnal. Most, hogy belekerültek a nemezszálak is, ecetes vízzel öblögeti. Szerinte kényelmes ez a frizura, miután elkészült, nincs macera vele.
A kétgyerekes anyuka nevetve mesélt: előfordul, hogy ismeretlenek is megállítják az úton, hogy megnézhetik-e közelebbről, megfoghatják-e a haját.
Kényelmes, tekinteteket vonzó viselet
Fotó: Péter Beáta
„Van, aki elhalad, és a szeme még a hajamon marad. Eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptam. Szokták kérdezni, hogy ez igazi-e. A gyerekek mondták, hogy babahajam van, mert felismerték, hogy ez műhaj. Távolról nem látszik, hogy mű, lehet bátran viselni. Van, aki fél bevállalni, de már többen megkerestek, hogy szeretnének ilyent, készítsem el nekik.
Ha mégis megunom a fonatokat, leveszem, később, ha eszembe jut, hogy megint kellene, ott van. Viselhető, kényelmes, tisztítható és vagány” – véli Kata.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!