Molnár Ágnes Éva és Szirtes János multimédiás páros Budapestről érkezett. Jártak már Erdélyben, de ilyen intenzív időt élő közegben még nem töltöttek itt. Mivel akcióművészek, nem kész tervvel jöttek, mert szerintük az a jó, ha befolyásolja őket az adott környezet.

– foglalta össze Szirtes János tevékenységük lényegét. Molnár Ágnes Éva is hasonlóképpen vélekedik, annyi különbséggel, hogy „volt egy inspirációs forrásom, és ezt a hozott vázlatot dolgoztam ki egy szeriális videomunkában”. 

Csillag Simon Repolski Imola egyéni technikát fejlesztett ki magának: a gyapjút nemezelőtűvel áthúzza a lenvásznon. „Nincs lealapozva, a gyapjúhoz sem nyúlok, és kávéval kombinálom, tehát minden organikus, az anyag, a technika, a formák is. A környezet inspirál, ezért ezek mind leegyszerűsített domborzatok, vagy épp fa alulnézetből. De portrézni is tudok vele. Annyi a nehézsége, hogy nem korrigálható, és úgy kell gondolkodni, mint a grafikában, hogy a pozitív formából negatív lesz, merthogy hátul más a kompozíció, mint elöl” – magyarázta. Imola egyébként leginkább azt értékelte a táborban, hogy

Simon Whelthem az angliai Bristolból érkezett, és nagyon csendesnek, békésnek, barátságosnak találja az itteni környezetet, ahol jó dolgozni. Mivel ő hanggal dolgozik, első néhány napja sétálgatással telt, hogy inspirációt gyűjtsön különleges ötletéhez.

Hodgyai István a marosvásárhelyi színház plakáttervezője, ám most színes fotót készített, „ami az előítéletekről szól”. „Ez érdekel most témailag. Mivel Vásárhelyen élek, semmit nem akartam onnan hozni, így a modell egy Udvarhelyen élő lány, a környezet is itteni, tehát hazai pályán dolgoztam, itt botlottam bele a témába. A 150 x 100 cm átmérőjű fotó címe Silent is sexy. Pályakezdőként ő legjobban annak örvendett, hogy volt kitől szakmailag tanulni.

Berze Imre házigazda úgy foglalta össze az idei Pulzust, hogy idén is működött az a vízió, miszerint

Ő egyébként egy gyászkendőszerű kisplasztikát dolgozott ki fából, a fa masszív jellegét próbálta megváltoztatni sok türelemmel és vésővel, így a végeredmény egy gyűrött rongyot idéz, ami majd egy fehér posztamensre kerül. „Csak még simább kell legyen, addig nem is fekszem le” – fogadkozott.