Nincs egyenvélemény egyenruhakérdésben

Az elmúlt években országos szinten is többször felmerült az egyenruha bevezetésének szükségessége az oktatásban, törvénytervezetek is készültek a kötelező uniformis bevezetéséről, a téma azonban mindig erősen megosztotta a közvéleményt. Mindegyik tábor számos érvet tud felsorakoztatni álláspontja mellett, az ellenzők a \'89 előtti időszak kötelező pionírviseletét, az egyengondolkodást jelképező, szikrákat hányó kockás nejloninget emlegetve utasítják el az uniformis bevezetésének ötletét, a másik tábor a divatbemutatóvá vált, szabados iskolai öltözködést ellenezve és az ízlésesen megtervezett, modern egyenruha közösségformáló szerepét hangsúlyozva támogatja az uniformis bevezetését.

Sikere lett a Csicsergő ruhának

Székelyudvarhelyen van már olyan napközi, ahol az idei tanévtől bevezették az egyenruhát, Lázár Csilla óvodapedagógus, az egyenruhaprogram ötletgazdája az uniformis szükségességét hangsúlyozza. A Csicsergő napköziben a tanév elején egyenruhát kaptak a gyerekek, ezt megelőzően azonban az óvónő részletes tervet és ismertetőt készített a Csicsergő Egyesület egyenruhaprojektjéről, melyből – az uniformis előnyei mellett – az elképzelés szakmai véleményezéséről, az egyenruha modelljének kiválasztásáról és a várható költségekről is tájékoztatást kaphattak a szülők. Noha szakmai körökben voltak olyanok, akik nem támogatták az egyenruha ötletét, a megkérdezett pszichológus és szociológus véleménye egybehangzóan az egyenruha előnyeit támasztotta alá, egyebek mellett azért, mert a szakvélemények szerint közösségformáló ereje van az egyenruhának, a gyerekek így könnyebben megtanulnak csoportban gondolkodni, és könnyebben megértik az uniformishoz kapcsolódó elvárásokat – magyarázta Lázár Csilla.

Tapasztalható, hogy egyes tehetősebb szülők, akiknek fontosak a külsőségek, gyerekük által ezt a napköziben is érzékeltetik – említett egy másik szempontot az óvónő, hozzáfűzve, hogy az egyenruha ezeket a társadalmi különbségeket is eltörli. A szülők, akiket az egyenruha megkímél az állandó ruhaválasztás, vásárlás problémájától, mintegy 70 százalékban támogatták az uniformis bevezetését, főként miután kiderült, hogy az öltözéket egyesületi támogatásként kapják meg, és csak a váltóruhát kell megvásárolniuk. Ugyanis az óvónő támogatókat keresett a terv megvalósításához, és alig egy hónap alatt több ezer lejt kapott a felkeresett helyi vállalkozóktól az ötlet kivitelezéséhez, sőt egy üzletlánc tulajdonosa főtámogatóként is részt venne a projektben, amennyiben a város többi napközijében is kedvező fogadtatásra talál az uniformis ötlete. Lázár Csilla terve ugyanis az, hogy felkeresi a többi napközit is ötletével. Elképzelése szerint mindenhol az adott tanintézet arculatának megfelelő egyenruhát tervezhetnének.

A napköziben szakítani akartak a múlt rendszer műanyag egyenruhájának rémképével, ezért Csicsergő ruhának keresztelték a gyerekek öltözékét, amely a fiúk esetében szürke, kockás kombinációjú ingből és zöld nadrágból, a lányoké pedig rózsaszínű blúzból és kockás pamutruhából áll – mondta el az óvónő.

Ellenvélemény

Az egyenruha bevezetésével kapcsolatban nem egységesek a vélemények a pedagógusok körében sem, és mindenkinek vannak észérvei álláspontja megerősítésére. A gyermekeket már kiskorukban rá kell nevelni az ízléses öltözködésre, és ez a képesség már hároméves korukban elkezd kialakulni – vallja Tóth-Harsányi Éva, a Zsibongó napközi igazgatónője, aki éppen ezért az uniformis ellen van.

„Átéltük a kommunizmust, és elegünk is lett abból, hogy akkor egyén nem létezett, csak csoport – fogalmazott a rendszerváltás előtti időszak kötelező egyenruhájára utalva a pedagógus. Mi az életre neveljük a gyermekeket, és annak az öltözködés is fontos részét képezi, mert az, hogy miként öltözködünk, mit hordunk és hogyan viselkedünk, jelzi hovatartozásunkat és ízlésünket, amit már napközis korban el kell kezdeni formálni¨ – érvelt Tóth-Harsányi Éva, hozzáfűzve, hogy a gyermek személyiségével kapcsolatban üzenetértéke van annak is, hogy miként próbálja összeválogatni öltözékét.

Ugyanakkor azt is elmondta, hogy a Zsibongóba 260 gyermek jár, mind gyönyörűen és érdekesen van felöltöztetve, amit manapság olcsón is meg lehet oldani, hiszen nagyon sok turkáló van, ahol jó minőségű és nem elnyűtt gyerekruhákat lehet vásárolni. A másik érv, ami az uniformis ellen szól az, hogy az új oktatási rendszer is éppen a merev skolasztikus rendszeren próbál lazítani, az indivíduumot tartva szem előtt – mondta az igazgatónő, akit Mao Kínájára emlékeztet az egyenruha.

Semleges álláspont

Az uniformis kérdésében semleges a tanfelügyelőség álláspontja és a tanügyi előírások is – tudtuk meg Bartolf Hedvigtől. A vonatkozó jogszabály is csak ajánl különböző jelvényeket, kitűzőket, sálakat és más megkülönböztető jelzéseket, amelyek az adott tanintézetet jellemzik, az egyenruhát viszont nem tiltja, de nem is kötelezi. Ami a Hargita megyei helyzetet illeti, vannak olyan középiskolák a megyében, ahol kitűzőt viselnek a diákok, olyan is, ahol bevezették az egyenruhát, az egyik tanintézetben még osztályonként is különbözik az uniformis – mondta el a főtanfelügyelő. Ezekről mind az iskola belső szabályzata rendelkezik, mint ahogy arról is, hogy mennyire kötelező az egyedi iskolai viselet, és hogy állandóan kell-e azt viselniük a diákoknak, vagy csak különleges alkalmakkor. Számos iskolában ugyan nincs kötelező egyenruha, viszont belső rendszabályzatuk megköveteli az ápolt, decens viseletet, vagy például a diáklányok esetében azt, hogy körmük ne legyen kifestve, és ne sminkeljék magukat.

Tudomása szerint készül egy új törvény, ami kötelezővé tenné az uniformist az alsó tagozatos, illetve elemi osztályos tanulóknak, de amíg az meg nem jelenik, addig a Hargita megyei tanfelügyelőség senkit nem kötelez egyenruha viselésére – közölte Bartolf Hedvig. A témával kapcsolatban még elmondta, hogy tapasztalataik szerint a középiskolások egyéniségük kifejezőeszközének tekintik a ruházatot, így többnyire erősen ellenzik az uniformist, a szülők között viszont nagy számban vannak azok, akik szeretnék az egyenruha bevezetését, még akkor is, ha meg kellene vásárolni, mert így gyereküknek legalább az állandó iskolai ruházat biztosítva volna.