Megtörte a csendet az áldozat édesapja

„Félreérthető volt a kijelentésem, hogy az augusztus 13-ai tárgyaláson, amikor a jelenlévők láthatták a gyilkosság újrajátszásának (rekonstruálásának) felvételeit, győződtem meg teljesen a vádlott, Krafft István bűnösségében. Félremagyarázható volt, mert bárki feltételezhette, hogy azelőtt nem voltam meggyőződve. Amennyiben újrafogalmazhatom: ha addig lehettek volna kétségeim – amik nem voltak –, azután teljes bizonyossággal meg vagyok győződve, hogy Krafft az elkövető” – magyarázta Fekete. Elmondta, Krafft és ügyvédje mindenkit támadva, a zárkából levelezgetve a médiának, próbálják tagadni, amit kényszer nélkül legelőször beismert.

A szeptember 10-ei tárgyaláson is azért akart az áldozat édesapja feltenni kérdéseket Krafftnak, hogy eloszlassa a kétségeket. Elmondta, hogy a vádlott soha sem beszélt vele. Ezzel szemben, a lány keresése idején Krafft azt mondta, hogy csak az áldozat édesanyjával hajlandó beszélni, ugyanis az édasapa és Izabella régi barátja megfenyegette őt – állítja Fekete. Többek között ezért gondolja az áldozat édesapja, hogy jobb lett volna, ha ügyvédet fogad. Jogi képviselő hiányában be kell nyújtania kérdéseit, melyeket a bíró vagy továbbít az ügyésznek, vagy nem.

Fekete ugyanakkor átlátott a szitán: az első tárgyaláson Krafft azt állította, hogy fizikailag nem lehetett ideje a bűntettre, mert a találkozás helyétől a gyilkosság színhelyéig három kilométer a távolság. A tárgyalás után az édesapa az üzemanyagtöltő állomás felé lemérte a távolságot, mely nem több mint 1,2 kilométer. A folyópartnál pedig csak ötszáz méter. Továbbá az sem igaz, hogy megverték volna a vádlottat, illetve a rekonstruáláson azt sugallták volna neki, hogy mit és hol mutasson. Ezt a két hivatali tanú is bizonyította a tárgyaláson – magyarázta az áldozat édesapja. „Lelketlen ember. Ha barátja volt a lányomnak – amint még mindig állítja – nem tudta volna végignézni az újrajátszás felvételeit szenvtelenül, nemhogy végigjátszani” – fakadt ki a könnyeit még mindig visszafojtó édesapa.

A gyilkosság előtti héten járt Feketénél a lánya Tordátfalván, és azt ígérte, hogy gyakrabban fogja látogatni. Az édesapa boldog volt, mert a lány nem gyakran járt falura, inkább Udvarhelyen, az édesanyjánál maradt. Akkor csütörtökön még a fent említett régi baráttal tartott kapcsolatáról is beszélgettek. Kiderült, csak barátok maradnak a fiúval. Édesapja abbéli aggodalmáról, hogy ha nem „jár” senkivel, veszélynek lehet kitéve, a lány csak annyit mondott: „Nincs amitől félnem. Sohasem bántottam senkit, ki tenne nekem rosszat?” „Csak lenne már vége!” – csuklott el a hangja.