Mint mesélte, idén 20 éves a székelyudvarhelyi tűzzománc-alkotóműhely – ez Románia és Erdély egyetlen folytonosan működő alkotóműhelye, ahol felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt tartanak foglalkozásokat, sőt Erasmus-programos diákoknak is tartanak művészeti képzést, ugyanakkor mesterkurzusokat és alkotótáborokat is rendszeresen szerveznek.

A művész úgy érzi, partnereivel – Művelődési Ház, Udvarhely Kultúrájáért Egyesület – együttműködésben mostanra sikerült egy nem formális képzést létrehoznia, úgy is mondhatjuk, hogy egy tűzzománcozó iskolát, ahol sok gyerek és felnőtt megfordul. „Öröm látni, hogy alkotótáborainkba érkeznek magyar kötődésű személyek a világ számos pontjáról – például Argentína, Equador, Németország, valamint Franciaország – ez megerősít abban, hogy a ráfordított energia nem volt hiábavaló” – részletezte.

Elekes Gyula azt is kiemelte, hogy a Rotary klubtól kapott elismerés új erőt és lendületet adott tervei megvalósításához és munkája folytatásához. „Krúdy Gyulának van egy nagyon szép mondata, hogy a testvér által okozott seb jobban fáj. Ez fordítva is igaz, a testvér által nyújtott elismerés, vagy biztatás az igazi, azt még többre értékeli az ember. A testvért az itteni atyámfiaira értem, akiknek úgy néz ki, hogy fontos ez a munka, sajátjuknak érzik, ez pedig fokozott energiát ad az elvégzendő munka folyamán. Mindig vannak buktatók és kudarcok bizonyos folyamatokban, ezeket pedig könnyebb átvészelni, ha van egy kis biztatás, mint ez a díj is” – mondta.

Mint mesélte, számos szakmai díjat tudhat már magáénak, amelyek nagyjából a tűzzománcozáshoz kötődnek, de a közösségért tett munkájáért az elmúlt közel 21 évben most tüntették ki negyedszer.

– jelentette ki. Hozzátette ugyanakkor, külön élmény volt számára a Rotary-bálon, hogy az ott jelenlévő emberek együtt örültek vele, és ezt az arcokról le lehetett olvasni, amikor átvette a díjat.

Elekes Gyula Székelyudvarhelyen született 1960-ban, a marosvásárhelyi Művészeti Líceum grafika szakán végzett. Andragógiából, művelődésmenedzsmentből diplomázott. 1980-tól zománcozik. Művein szülőföldjének, a Székelyföld népművészetének (festett kazettás mennyezetek, székelykapuk) motívumvilágát, hitvilágát, misztikáját, ősképeit és annak szimbolikus tartalmait dolgozza fel, értelmezi újra. Munkái magasfokú iparművészeti igényességet tükröznek, a különféle zománctechnikák alkalmazása gyakran társul a szabadon maradt vörösréz recipiens aranyozásával vagy polírozásával, illetve egyes alkotásokon applikációkkal. Számos egyéni kiállítása volt szerte Európában, művei megtalálhatók több magán- és hivatalos gyűjteményben, múzeumokban, itthon és a nagyvilágban egyaránt.