Stressz: lehet káros, de előnyös is – attól függ, hogyan kezeljük

(WHO, 2017). Tehát, ha olyan helyzetbe kerülnek, amelyet úgy ítélnek meg, hogy nincs megfelelő készségük megoldani és olyan kihívást jelent számukra, amelyet nem tudnak megoldani.

Egyes adminisztratív és vezetői munkakörökben a feladatok és a munkaterhelés olyan nagyok, hogy meghaladják a dolgozók kapacitását, ami stresszt okoz. Az ilyen szervezetekben az emberek általában többféle feladatot látnak el. Egyrészt a sokrétű felelősséget a munkájuk fontosságának jeleként értékelik. Másrészt azonban kevésbé hajlandóak átadni a hatáskörüket beosztottjaiknak vagy kollégáiknak, emiatt a túlzott munkaterhelés akadályozza őket abban, hogy feladataikat időben és megfelelően ellássák, valamint felelősséget vállaljanak értük. Ezek a tényezők mutatják, hogy a magas munkaterhelés növeli a munkahelyi stresszt.

A következő helyen a szerepkétértelműség áll, ami hasonló az előző tényezőhöz, de itt az elvárások pontos megfogalmazásának hiányáról van szó, ami szintén stressz állapothoz vezethet. A lista a következőkkel folytatódik: munka-család konfliktus, munkával való elégedettség, illetve a heti ledolgozott órák száma.

Tünetek és következmények

A munkahelyi stressz számos módon hat a szervezetre, mind fizikai, mind mentális szinten. A tüneteket olykor nehéz szétválasztani maga a következményektől. A leggyakoribb fizikai tünetek közé tartoznak a visszatérő fejfájások, izomfeszültség, valamint az alvászavarok, amelyek hosszú távon kimerültséghez és csökkent teljesítőképességhez vezethetnek. Kutatások kimutatták, hogy

Emellett a stressz hozzájárulhat a szív- és érrendszeri problémák, például a szívroham és agyvérzés fokozott kockázatához is.

A munkahelyi stressz tehát nem csupán rövid távú kellemetlenségeket okoz, hanem komoly egészségügyi következményekkel járhat, ezért kiemelten fontos a megfelelő stresszkezelési stratégiák és a támogató munkahelyi környezet kialakítása.

A stressz típusai

Az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) alapján a stressz típusait tekintve elsősorban megkülönböztethetjük az akut, az epizodikus akut és a krónikus stresszt.

Az akut stressz a leggyakoribb, és egy rövid távú stressztípus, nem mindig negatív, mivel segíthet az agy alkalmazkodóképességének fejlődésében és a jövőbeli stresszhelyzetek kezelésében. Az epizodikus akut stressz azoknál jelentkezik, akik gyakran tapasztalnak stresszt vagy folyamatosan ki vannak téve stresszkeltő helyzeteknek. Gyakran érinti azokat, akik túl sok felelősséget vállalnak, irreális elvárásokat támasztanak magukkal szemben, vagy folyamatosan időnyomás alatt dolgoznak. A legkárosabb stressz típus a krónikus stressz, amely hosszú távú és súlyos problémák következménye. Akkor alakul ki, ha valaki úgy érzi, hogy nincs kontrollja az élete felett, és feladja a megoldáskeresést. A krónikus stressz komoly fizikai és mentális egészségkárosodást okozhat.

Egy másik kategorizálás alapján megkülönböztethetjük a stressz két oldalát, típusát: az eustresszt és a distresszt.

Az alapvető különbség tehát az, hogy az eustressz serkenti a személyes fejlődést és növeli a jólétet, míg a distressz gátolja a fejlődést és káros hatással van az egészségre. Az, hogy melyik típusú stressz tapasztalható, nagyban függ attól, hogyan értelmezzük és kezeljük a stresszes helyzeteket, tehát a megélt stresszállapotok nem minden esetben lesznek ránk negatívval hatással.

Egy viszonylag új fogalom a szakirodalomban a stressz szemléletmód (mindset). Ez tulajdonképpen a stresszről alkotott képünket, véleményünket foglalja magába. Megkülönböztetjük azt a szemléletet, amely alapján a stressz segítő lehet, illetve azt, amely alapján a stressznek kizárólag káros hatásai lehetnek. Erről, illetve az egyéni stresszkezelési stratégiákról a következő cikkben olvashatnak részletesebben.

Cikkünk először lapcsaládunk munkaközvetítő portálján, a Joallas.ro-n jelent meg.