Soós Zoltán marosvásárhelyi polgármesterrel román-magyar viszonyról, Székelyföldről – de nemcsak

– Valóban szokatlanul nehéz döntéseket kellett és kell meghozniuk azért, hogy valahogy megállítsák a közpénz kiáramlását a városházáról. Mire számíthatunk még?

– A következő nehéz csata a személyzeti struktúra átalakítása lesz. Nem titok, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalnál úgymond könnyen, vagy legalábbis olajozott módon hozzá lehetett jutni a jó állami állásokhoz. Nyilván ennek az eredményei látszódtak az elmúlt évek ügyintézésében:

–  A túlkapásokat jelezték a korrupcióellenes ügyészségnél?

–  Igen, persze. Több feljelentést is tettünk, és továbbiak következnek. Sajnos nem mi vagyunk döntési helyzetben, hanem az állami hatóságoknak (ügyészség, törvényszék) kell vizsgálódniuk és dönteniük.

–  Amúgy hol rontotta el Marosvásárhely az önkormányzati politizálást? Egyáltalán hol volt a helyi magyarság érdekképviselete az elmúlt két évtizedben, hogy az előző polgármesternek gyakorlatilag nem voltak fékjei és ellensúlyai?

–  Itt most kizárólag a helyi RMDSZ-ről beszélek, amelynek a tehetetlensége is hozzávezetett ahhoz, hogy egy adott pillanatban az RMDSZ népszerűsége nagyon lecsökkent. Ez az elmúlt időben azért nagyon sokat javult. Hálás vagyok azért az RMDSZ-nek, hogy felismerték, egyetlen módja, hogy kikerüljünk ebből a rettenetes helyzetből az, ha független polgármester-jelöltként indítanak a helyhatósági választáson. Így tudtuk megszólítani az elégedetleneket és a román szavazókat is, ugyanakkor a hangsúly nem azon van, hogy milyen pártpolitikai döntéseket hozunk, sokkal inkább azon, hogy a városért mit akarunk tenni. Úgy érzem, hogy ez az üzenet átment, az emberek megértették, nekünk pedig nagyon oda kell figyelnünk, hogy hitelesek maradjunk, és az emberek valóban érezzék, hogy a városért dolgozunk.

–  Nem árulunk zsákbamacskát, ha azt mondjuk: minden megszólalása, döntése, érvelése kétélű fegyver, hiszen amennyiben kedvez a magyaroknak, rögtön felháborodást válthat ki a románság körében; és nyilván fordítva. Hogy kezeli ezt a helyzetet?

– Minden megnyilatkozásban az a fontos, hogy olyan gesztusok legyenek, amelyek magától értetődőek és a közösség számára előnyösek.

–  Idén még lehet keménykedni – és bizonyára kell is –, jövőtől azonban – bármennyire is furcsa – már a 2024-es helyhatósági választásokra kell készülni. Jól gondoljuk?

– Egyértelmű, hogy amikor megkérdezik, mikor kezdődik a kampány, akkor azt mondják a nálam tapasztaltabb politikusok, hogy abban a percben, ahogy megnyerték a választást. Rajtunk is sok múlik, hogy ne tudjanak sarokba szorítani, ne hagyjuk magunkat különféle örökölt szerződésekkel megbénítani. Ezért ezeket most nagyon hamar le kell zárni és átalakítani úgy, hogy lássák az emberek, a kettő között mi a különbség. A zöldövezetek átalakítása volt az első sikertörténet, amit most már érzékelnek a városlakók, és nemsokára látni fogják azt is, hogy hány ezer tonnával csökken Marosvásárhely havi hulladékmennyisége, ami a lerakóba kerül.

–  A választópolgár hamar felejt és csak arra emlékszik, ami saját életére hatással van. Ennek tükrében mivel lehet meggyőzni azokat az ezreket, akiket az előző városvezetés élelmiszercsomagokkal tartott a szavazóbázisában? Folytatni kell az ilyen „akciókat”?

– Több érdekes találkozásom volt, minap például egy idős férfi azt mondta, reméli, hogy továbbra is lesznek nyugdíjas rendezvények. Ezekből az derült ki, hogy az emberek megszoktak egyfajta idézőjeles törődést, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez a törődés nem feltétlenül volt önzetlen.

– Utolsó kérdésként gondolkodjunk térségben. Hol látjuk Marosvásárhelyt a székelyföldi régióban?

– Kampányban volt egy kijelentésem, miszerint