Összetörték a keresett Mária-szobrot

Fotó: Boda L. Gergely

Kiderült, mi lett az egykoron a marosvásárhelyi római katolikus főgimnázium homlokzatát díszítő Mária-szobor sorsa: ledobták és összetörött. Ezt közölte Palotás Attila, akinek neve szerepel azon a papírcetlin, amelyet a felújítások során találtak meg október 6-án, befalazva a szoborüregben.

Gáspár Botond

2010. december 15., 13:002010. december 15., 13:00

2010. december 15., 16:502010. december 15., 16:50

Az egykori római katolikus főgimnázium diákjait tömörítő Sanctus Emericus Egyesület elnöke, Kiss Dénes elmondta, Palotás Attila a Keresztelő Szent János plébánián közölte Oláh Dénes esperessel, hogy a szobrot felesleges keresni, hiszen kommunista parancsra megsemmisítették.

„Hogy ki tette, arra nem tért ki, viszont immár világos, hogy új szobrot kell készíttetnünk. Amennyiben ez nem kerül sokba, akkor önerőből, ha viszont meghaladja anyagi lehetőségeinket, akkor külföldi támogatással próbáljuk visszahelyezni a Mária-szobrot eredeti helyére” – mondta az öregdiák.

Dr. Farkas József öregdiák úgy vélte, nagy bátorságról tettek tanúságot az egykori munkások azzal, hogy hátrahagyták az utókornak a papírcetlit, amelyre lejegyezték, hogy 1962. szeptember 11-én a szobrot az üregből kiemelték és eltávolították.

Dr. Péter Mihály nyugalmazott egyetemi tanár, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem mikrobiológiai tanszékének volt vezetője, 1943-ban harmadik osztályos gimnazistaként került a római katolikus iskolába, és 1948-ban érettségizett.

„Ez az évfolyam volt az utolsó, amely itt fejezhette be tanulmányait, mert az 1948. augusztus 3-ai tanügyi reform törvény értelmében államosították a felekezeti oktatási intézményeket. Kisdiákként jól emlékszem a szoborra. Emlékezetem szerint körülbelül embernagyságú lehetett, színezett volt, és Mária az ölében tartotta a kis Jézust. A szobor feletti boltozat égszínkékre volt festve, és aranycsillagok voltak rárajzolva. Nem képviselt különösebb művészi értéket” – mondta Péter Mihály.

Az öregdiákok fontosnak tartják, hogy az 1903 és 1905 között Marosvásárhely polgárainak adományából felépült főgimnázium eredeti állapotában tündököljön, hiszen a katolikus egyház visszaigényelte és visszakapta, 15 évig azonban bérbe adta a polgármesteri hivatalnak.