Ne bagatellizáljuk el, mert gyakran találkozhatunk a bántalmazás különböző formáival az iskolákban

A koronavírus-járvány miatt kialakult helyzet olyan sajátos körülményeket teremtett, amelyben még inkább előtérbe került a zaklatás ezen megnyilvánulási formája.

Mit nevezünk bántalmazásnak?

Mint a szakember rámutatott, a bántalmazást (bullying) fontos megkülönböztetni a viccelődéstől, valamint a konfliktusoktól. Számtalan esetben a felnőttek, akár szülőként, akár pedagógusként csak legyintenek, elbagatellizálják az óvodában, iskolában zajló erőszakos folyamatokat. Csak vicceltek, ne foglalkozz vele, minket is ugrattak annak idején – mondják. Éppen ezért fontos megérteni a bántalmazás kulcsmozzanatait mind a diákoknak, mind a pedagógusoknak.

– húzta alá a pszichológus.

Leszögezte: akkor beszélhetünk bántalmazásról, ha három feltétel, a szándékosság (ártó szándék), az ismétlődő károkozás és a hatalmi egyensúly hiánya (az áldozat nem képes megvédeni magát) egyszerre jelen van.

Azonban a közösség többi tagja is részesül a hátrányokból, ugyanis az ő szociális készségeik is sérülnek, ahogyan az iskolához és tanuláshoz való viszonyuk is. Az iskolai erőszak csoportban zajló jelenség, amely során a zaklató és az áldozat(ok) mellett szemlélők is jelen vannak, akik csak ritkán semleges megfigyelők. Legkevesebb figyelmet kapják, annak ellenére, hogy a diákok ezen csoportja hatékony lehet a bántalmazás megelőzése és kezelése szempontjából, ugyanis a bullying akkor életképes, ha a szemtanúk nem lépnek fel ellene.

Mi áll a háttérben?

A jelenség okainak feltárása során Kiss Erika kiemelte: a kamaszkor a krízis időszaka. Fejlődési krízis, amikor gyorsabban jelennek meg a fejlődéssel törvényszerűen együtt járó változások. A kamasznak önmagát és egész identitását kell megalkotnia, egy új értékrendet, amelyben nagyon nagy jelentőséggel bír a kortárscsoport. Serdülőkorban erős a normáknak való megfelelés kényszere, fontos a szociális státusz alakulása, így a zaklatók egyik legjellemzőbb motivációja ennek elérése a társak között. A státusz mellett, a kortárscsoporthoz való tartozás a legtöbb gyereknek nagyon fontos, így egy baráti csoport, egy osztályközösség alakulása során a bullying eszköz lehet a csoport megerősítésére, vagy csoporton belüli pozíció elfoglalásához. Azonban minden bántalmazás más és más, történhet azért, mert nem kedveli a másik személyt, mert szórakoztatónak találja a zaklatást, mert szeretné erősnek érezni magát, mert azt hiszi, így népszerűbb lesz.

Mit tehetnek a szülők?

A legfontosabb a szülő-gyerek közötti bizalmi kapcsolat, amelyben a gyerek el meri mondani, ha zaklatják.

– részletezte a pszichológus. Fontos lenne, hogy minden gyerek úgy vágjon neki a serdülőkornak, hogy tudja, a szülei mellette állnak, bármivel fordulhat hozzájuk.

Azok a gyerekek válnak könnyebben áldozattá, akik otthon is a „fekete bárány” szerepben vannak, akikkel elégedetlenek, akik nem tudnak a feszültséggel mit kezdeni. Ők a közösségben is könnyen elfogadják ezt a státuszt. Kétféleképpen reagálhatnak: vagy aktívan dolgoznak az elfogadásért, például az osztály bohócai lesznek és idővel ők visznek el minden balhét, vagy áldozattá válnak. Szintén fontos, hogy ha a szülő segítséget kér a pedagógustól, akkor ezt beszélje meg előtte a gyerekkel. Ha ő nem szeretné, mert nem érzi magát felkészülve erre, vagy nem bízik abban, hogy a tanár jól reagál, inkább legyünk türelmesek, és csak beszélgessünk vele, ne intézkedjünk nélküle, főként ne az első indulatból.

Sajnos néha csak a közösségváltás oldja meg a problémát. Jó prevenció viszont, ha minél több közösségben, minél több feladatban ki tudja magát próbálni egy gyerek, ha nem csak a „milyen tanuló vagyok, vagy mennyire tartanak szépnek a kortársaim„ témák mentén kap visszajelzéseket. Fontos a szabadidős programok, olyan iskolán kívüli foglalkozások biztosítása a gyerekek számára, ahol más környezetben lehetnek. Nagy védettséget adhat, ha sportban, zenében vagy más művészetekben is szerez sikerélményt, ha van olyan hobbija, ami segíti az önkifejezését.

És ha zaklató a gyerekünk?

Kiss Erika arra is kitért, mit tehetnek azok a szülők, akiknek a gyereke a bántalmazó. Ilyen esetekben a tagadás, a hiba keresése másokban nem célravezető. Ez az áldozathibáztatás tipikus útja: mit tett a másik, amivel kiprovokálta a bántást? – kérdezik, mikor a bullying motivációit kell kideríteni. Ehelyett inkább azon kellene elgondolkodni, mit ad a gyereknek mások bántása?

Lehetséges, hogy a gyerek a szülői mintát követi, utánozza azt, ahogy a szülei vagy más felnőttek a környezetéből a konfliktusokat kezelik, ahogyan érvényesítik akaratukat a mindennapi életben? Vajon mennyire jelenik meg az alá-, fölérendeltségi viszony az otthoni környezetben, valamint gyermekünk megkapja-e azt a figyelmet, amelyre szüksége van?

példát mutatunk a felelősségvállalásra, az együttérzésre, empátiára. A bullying mindenkit érint, mindenkitől elvesz, az áldozat kirekesztődik, életre szóló sebeket szerez, a zaklató személyisége torzul, és a szemtanúkat is megviseli a tanúskodás.

– zárta Kiss Erika.