A szakképzést alapvetően újra kell gondolni. Vissza kell hozni az inasképzést, azt, amikor a 8. osztályt elvégzett gyermek egy mesterrel szerződést kötött, hogy kitanítsa. Aki így szerez szakmát, annak nagy valószínűséggel a munkahelye is biztosítva van később. A másik megoldás lenne a nyugatabbra már jellemző módszer, vagyis, hogy az iskolákban korszerű tanműhelyekben indul el a képzés, elsősorban a gyakorlatra alapozva. Második középiskolai évtől a megfelelő üzemekben, műhelyekben folytatódik ez, aztán harmadik évben már az adott cégeknél dolgozik a diák, és ezzel is könnyebb lesz számára a beilleszkedés.

A tanműhelyekbe pedig korszerű gépek kellenek, hogy ne legyen nevetséges a gyermek számára sem a képzés. Hiszen, ha elkopott kézi szerszámmal kell fűrészelnie, akkor nem tudja komolyan venni, hiszen ma már mindenkinél van otthon modernebb eszköz.

Kudarcok és fizetési gondok

Ma a szakképző iskolákból már egy kudarccal kerül ki a fiatalok nagyrésze, a sikertelen érettségi miatt. Sokakat már ez nem is zavar, egyből indulnak külföldre. Mások itthon próbálkoznak, és itt sem kerülik el a kudarcok: jelentkeznek egy álláshirdetésre, felveszik őket egy hónapos próbaidőre. Alkalmazás nélkül persze és minimális fizetségért. A fiatal, ha akkor már nem adja fel, tovább dolgozik, remélve, hogy alkalmazni fogják, rendes fizetésért. Többnyire azonban, mivel valódi szakképzettsége nincs, és az üzemben nincs arra idő, hogy őt oktassák, azzal szembesül, hogy nincs rá szükség.

Régebben abból a szempontból jobb volt a helyzet, hogy a rátermettebb fiatalok láthattak maguk előtt fejlődési lehetőséget. Léteztek szakmai kategóriai vizsgák, és az előmenetel a fizetésen is meglátszott. Ugyanakkor létezett még régiségpénz, ami szintén nincs már, és így már rendszeres, hogy a húsz év tapasztalattal rendelkező szakembernek ugyanannyit ad a munkáltatója, mint a kezdőnek, mert a minimálbér utolérte az ő fizetését. A kategóriavizsgáknak és a régiség értékelésének is vissza kellene térnie – szögezi le Benedek Zoltán.

Vannak próbálkozások, de...

A valódi szakképzés feltámasztására vannak ugyan próbálkozások, a Fogarasi Mihály Szakközépiskolában is például, az Arbor szövetség és a város, valamint a megyei önkormányzat is igyekszik hozzájárulni ehhez. Mindez azonban egyelőre kevés. Ha pedig ez nem változik radikálisan, akkor megint jön egy rosszul sikerült érettségi, és újabb generációk mennek ki évről-évre külföldre. Ott kapnak valamilyen munkát, pénzt keresnek, de szakmát ott sem tanulnak. 10–15 év alatt jó esetben itthon lesz egy házuk, de mivel képesítésük továbbra sincs, aki hazajön is csak olyan munkát tud vállalni, amit nem szeret, mert, kénytelen akármit elfogadni, mert nem lesz más választása. Mindig vannak kivételek is persze. Aki jó tanuló és otthonról is megfelelő biztatást kap, a szakközépiskolában is megállja a helyét. Az ott végzettek között is vannak többen, akik egyetemet végeztek, és elismert emberek lettek – zárja szavait Benedek, hozzátéve, hogy a témát még bőven lehetne folytatni.