Ráhangolódás a karácsonyvárásra Szentgericén

Székelytompa és Csíkfalva után idén Szentgericén került sor az adventi szavalóversenyre, amely egyrészt ráhangol a karácsonyvárás időszakára, másrészt lehetőséget is nyújt a gyerekeknek megbírkózni a nem könnyű versmondással, ám olyan gyerekek is eljöttek, akik már rímeket is faragnak – mondta el a bevezetőben Batizán Kinga tiszteletes asszony, majd Batizán Attila lelkész-házigazda a 100. zsoltárral köszöntötte a jelenlevőket. A szavalatok előtt és között Mészáros Lehel bede-szentháromsági lelkész vezetésével énekeket tanultak a gyerekek: „Ha arcod fényét elfedem,/ újból szólíts Istenem,/ Krisztus kegyelmezz”, vagy „Isten fénye út a sötétben”, amelyet bantu nyelven is elénekeltek, de a mozgásos énekek és a kánon sem hiányzott. Szünetekben pedig kézimunkai foglalkozásra is vártak minden gyereket: a kisebbek Mikulást készítettek, míg a nagyobbak angyalkát vagy lámpást.

Ima, ígéret, figyelmeztetés

Az 1-4. osztályos korcsoportban 24, az 5-8.osztályosokból 17 gyerek állt a zsűri és a közönség elé, ők Székelytompáról, Szentgericéről, Berekeresztúrról, Nyárádszentimréről, Nyárádgálfalváról, Seprődből, Csíkfalváról, Kendőből, Márkodból és Backamadarasról érkeztek. Halkabban vagy erőteljesen, félénken vagy magabiztosan ki-ki előadta a maga versét, imáját: „Jöjj, jászolunk már készen áll, december gyönge gyermeke”, „Kezünk még tán fegyveres, de szemünk jelet keres”, Teremts bennünk új életet,/ szüless meg bennünk, Jézus” – hallottuk, de ott volt a figyelmeztetés: „Karácsony jön, emberek, készítsétek lelketek!” – és az ígéret is: „Újra leszáll a sötét földre karácsony éjjele”.

Könyvekkel gazdagodott mindenki

Bár a találkozó célja nem feltétlenül a versengés volt, a Szávuly Ibolya és Toós Emma tanítónők, valamint Mészáros Zsuzsanna magyar szakos tanárnő alkotta zsűrinek nem volt könnyű dolga, hiszen mégis ki kellett választania néhányat a sok lelkes, tehetséges gyerek közül. Toós Emma elmondta: a magyar költészet csodálatos verseket adott nekünk, de ezeknek csak akkor szép, befejezett a „hivatásuk”, ha elő is adjuk őket.

A szombati találkozón a gyerekek igazi kis művészekké váltak, és adtak is „munkát” a szakembereknek, akik a hibátlan szövegismeret, tiszta beszéd, az előadásmód és a szöveg kapcsolata, a hanghordozás, a vers zeneiségének érzékeltetése szerint pontozták az előadókat. Az elemi osztályosok között Szabó Lajos Szabolcs (Csíkfalva) vitte el a „pálmát”, őt követte Csiszér Botond és György Alexandra (mindkettő Seprődből), míg a gimnazisták között Gáspár Attila (Székelytompa) bizonyult a legügyesebbnek, melléje pedig felsorakozott Kelemen Brigitta (Nyárádgálfalva) és Szabó Erzsébet Zsófia (Csíkfalva) is. A kőhalmi református egyházközség, a Pro Hungaris Alapítvány és az Evangéliumi Kiadó jóvoltából mindenki egy-egy könyvet is kapott részvételi díjként, és a zsűri munkáját sem felejtették el megköszönni a szervezők.

Hagyomány és elcsendesülés

„Adventi időszakban vagyunk, és úgy gondolom, hogy ilyenkor nagyon fontos a várakozás. Ez nem csupán affelé néz, hogy várjuk az ajándékokat és mindazt, ami karácsonnyal jár külsőségekben, hanem befelé is tekintünk. Ez a versmondó alkalom is egy ilyen befelé fordulás, elcsendesülés, és a várakozásnak egy elmélyült formája. Reméljük, hogy gyermekeink ezáltal megtanulják azt, hogy mi is az igazi várakozás” – értkelte portálunknak a rendezvényt Batizán Attila szentgericei református lelkész, házigazda.