Ezer év, félezer címer, s még annál is több

A Szent György Lovagrend és a Marosvásárhelyi Vártemplomi Református Egyházközség közös rendezésében került sor a vasárnapi istentiszteletet követően az Üzenet Erdélyből – 1000 év 500 címere elnevezésű, lovagi ünnepséggel egybekötött kiállítás megnyitójára. Henter György lelkipásztor köszöntője után lovag dr. Makkai Gergely, a Szent György Lovagrend nagypriora ismertette a lovagrend történetét. Az 1323-ban Károly Róbert király által ötven lovaggal alapított rend a király halála után veszített jelentőségéből. 1990-ben hagyományőrző és -tisztelő történészek jóvoltából újrakezdte tevékenységét Magyarországon, majd 2004-ben Erdélyben is. Az elesettek, rászorulók támogatására alapított rend megőrizte eredeti célkitűzéseit, s ma már szűkebb hazánkban két nagypriorátusa működik, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen.

Szent György és a címerek

Az április 24-i Szent György-nap adott alkalmat a kiállítás megnyitójára, ugyanis az alkotóművész, Novák József is tagja a lovagrendnek. Amint a nagyprior értékelte, Novák József képzőművész, anélkül, hogy heraldikusi képzettséggel rendelkezne, rendkívüli kitartásról, magabiztosságról tett tanúbizonyságot, amikor felvállalta a magyar, erdélyi magyar és a történelmünkhöz kapcsolódó címerek elkészítését. Művészi formába igyekszik önteni a tudományosságot, többszáz év többezer kilométeres átívelését jelenti a most bemutatott anyag, amely korántsem jelent öncélú elfoglaltságot, ezt bizonyítja az a számtalan kiállítás, amelyet erdélyi és magyarországi településeken ért meg a több mint tíz éve alakuló tárlat-anyag.

Novák József a zsúfolt templom előtt meghatottan vallotta be – az az 500 tulajdonképpen 609, ennyi családi-, ország-, vármegyei-, fejedelmi-, alapítványi címert sikerült elhelyezni a Vártemplom belső falain.

Emelkedett hangulatú ünneplés

A nagypriori köszöntő után Kárp György színművész mondta el Magyar Aliz – Történelmi lecke Európának című versét, majd Szabó Előd énekelt, ezt követően a Cantuale énekegyüttes és Boros Emese dalait hallgatta a zsúfolásig telt templom közönsége. A vásárhelyiekre jellemző fegyelmezett áhitattal hallgatták az előadóművészeket, s bár a tetszésnyilvánítás már-már kibukott az ajkakon, megőrizték a hely méltóságát. Csak amikor a lelkész feloldotta a taps önként vállalt tilalmát, akkor hangzott fel az elsöprő, elismerésnek immár szabad folyást és hangot adó tapsvihar. Talán a történelmi országgyűlések óta nem volt ilyen hangos az ősi templom.

Rangos részvétel

Az ünnepségen a nagyszámú marosvásárhelyi mellett részt vettek a Szent György Lovagrend, a Történelmi Vitézi Rend, a Jeruzsálemi Templomos Lovagrend, a Máltai Szeretetszolgálat, a Johannita Segélyszervezet, a Magyar Kultúra Lovagrend, a Kis-Küküllő Borlovagrend, a Szent Márton Borlovagrend, a Marosvásárhelyi 9. Honvédhuszár Csapat, a Marossárpataki 15. Mátyás-huszár Csapat tagjai, a Magyar Tudományos Akadémia és a Castellum Alapítvány képviselői, Nagy Zoltán, a Magyar Szent Korona Szövetség tagja.

Szent György és a legenda

Szent György ókeresztény vértanú, akit az egyház törölt a szentek sorából, de ünnepét meghagyta. A legenda szerint Kis-Ázsia szülötte, Diocletianus római császár uralkodásakor halt mártírhalált Palesztinában. A nevéhez fűződő gazdag történetanyag egyik verziója szerint egy Sylena nevű pogány város mellett legyőzte a pusztító sárkányt, megszabadítva ezzel a pogány király lányát, aki megtért a keresztény hitre. György még pirkadat előtt az egész várost kereszténnyé tette.