Eltemették Nyárádremete volt polgármesterét

Autók tucatjai érkeztek Mikházára szombaton, de még autóbusszal is jöttek az ismerősök és ismeretlenek, hogy utolsó útjára kísérjék a szerdán tragikus hirtelenséggel elhunyt Gál Lajost. A gyászháznál mondott könyörgés után a koporsót harangzúgás közepette szállították a helyi ferences kolostortemplomba, ahol az elhunyt emlékére áldozatot és gyászszertartást mutattak be. „Látjátok testvérek, ennyi az élet, / zárult földi pályám, immár hazatérek” – énekelte a tömeg.

Nagy tömeg kísérte

A szertartást Köllő Gábor nyárádremetei és Rózsa Gáspár deményházi plébánosok mutatták be, Gál Lajos lelkét Istennek ajánlva, és könyörögtek, hogyha ahhoz hozzátapadt a bűnnek egy foltja is, Isten tisztítsa meg, és adjon békességet neki. „Lajos üdvössége Isten irgalmától és a mi egyszerű imádságunktól függ” – hangsúlyozta Köllő atya, aki nehéz életű, nagy munkásságú, konok székelyként ismerte a volt polgármestert, és arra kérte a végtisztességtevőket: ha valakinek fenntartásai vannak az elhunyttal szemben, kérjen tőle bocsánatot, hogy az ő lelke is felszabadulhasson és megtisztulhasson, és a világnak meghalva Istennek élhessen.

Az elhunyt Gál Lajostól felesége, két gyermeke, szülei, testvérei, rokonai, kereszt- és bérmagyermekei, komái, erdővidéki és nyárádmenti ismerősei, barátai búcsúztak, de mindenki, aki ismerte, szerette és tisztelte őt. Koporsóját nagy tömeg kísérte, amelynek eleje már a temetőhöz közelgett, míg a vége csak alig hagyta el a falu utolsó házait. A temető kapujában a koporsót szentelt vízzel hintette meg a pap, majd rövid szertartás után aláengedték a földbe. Amíg a sírt felhantolták, a nótáskedvű elhunyt emlékére nótákat húztak a zenészek, mint: Soha ne szidjatok engem vagy Itt hagyom a falutokat. Szinte egyetlen ember sem volt a tömegben, aki legalább egy könnyet ne ejtett volna Gál Lajosért, még a faluvégi cigányok is, akiket polgármestersége idején megannyit fegyelmezett.

A sír mellett Lokodi Imre, az elhunyt jóbarátja mondott beszédet, mert Gál Lajos élete, tartása, segíteni akarása, tudása, de távozása is beszédes volt. Gyakran tette fel életében a kérdést, hogy lehet-e büntelenül szeretni ezt a földet. „Nem felejthetjük el ezt az embert” – mondta Lokodi, aki az utolsó szavakat az eltávozotthoz intézte: „Annyira ragaszkodtál ehhez a száraz, sárga röghöz, legyen néked könnyű a föld”. A volt polgármestertől a felső-nyárádmenti Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkórus énekkel búcsúzott el.

Szerdán hunyt el

Amint arról beszámoltunk, Gál Lajos szerda délután hirtelen és tragikusan távozott el az élők sorából: a mezőn dolgozva traktora felborult, maga alá temetve őt. Amint megtudtuk: a mezőgazdasági gépre sem vezetőfülke, sem védőkarzat nem volt felszerelve, ezért került a gép alá. A közelben dolgozók a segítségére siettek, de már élettelenül találták, a mmentősök sem tudtak segíteni rajta.

Az 56 évet élt Gál Lajos Erdővidékről került a Nyárádmentére, ahol háziorvos felesége mellett Mikházán volt asszisztens, majd 2004 és 2012 között Nyárádremete község polgármestere. Miután nem szerzett újabb mandátumot, visszavonult a közéletből és gazdálkodott. Az elöljáróként kifejtett munkájáért tavaly érdemdíjjal tüntette ki őt a Nyárádmente Kistérségi Társulás. Temetésén ott voltak a Nyárád és Küküllő menti önkormányzatok vezetői is.