Hazatértek Indiából az önkéntesek

Július 23-án indultak útnak a háromszéki önkéntesek, akik arra vállalkoztak, hogy magyarországiakhoz kapcslódva részt vesznek a Kőrösi Csoma Sándor egykori szobájának felújításában Zanglában. A Himalájában található településen azonban több gonddal is szembesült az öt fős csapat, de kibírták a körülményeket és megtették azt, amit még itthon elterveztek. A csapatban volt Vajda Veronika, aki az oktatásért felelt, Forró Tamás, az erős ember, a tapasztalt alpinista, Csüdom Eszter restaurátor és Ördög Éva Gizella asszisztens.

Csernátoni Lóránd, a Lármafa Egyesület vezetője és az ötlet kitalálója elmesélte azokat a körülményeket, melyeket megtapasztaltak, de örömeit is megosztotta a több hetes útról. Elmondása szerint meglepetésként érte őket az az állapot, amelyet Indiában találtak, és az első kultúrsokkon való átesést követően megijedtek, hogy túlélik-e egyáltalán a következő napokat. A csapat Delhibe érkezett meg, innen különböző helyi járatokkal mentek fel a Himalájára, kisebb pihenőket tartva, hogy ráhangolódjanak a környezetre. „Az út egy hétig tartott felfelé és végig halálfélelem kísért bennünket, hiszen életveszélyes utakon mentünk. A körülmények nem fehér embernek valók, de ahogy teltek a napok, hozzászoktunk az új helyhez” – mesélte Csernátoni Lóránd.

Zanglába érve találkoztak a már ott dolgozó magyarországi önkéntesekkel, majd a helyieknél találtak szállást is, igaz, borzalmas körülményekkel: vastag porréteg takart mindent és mindenféle bogarak mászkáltak rajtuk. A legnagyobb gondot az élelmiszerek jelentették – mondta Lóránd, hiszen tavasztól őszig vegetáriánus étrenden élnek a helyi lakosok, így ők is azt ették, amit a többiek. Az alapélelmiszert a rizs, a sajt és néha tojás jelentette, különböző zöldségekkel és kenyérszerű palacsintával, vizet pedig pumpálniuk kellett, mert a hegyről lefolyó víz fogyasztása nem ajánlott az idegeneknek.

Az önkéntesek kemény fizikai munkával töltötték mindennapjaikat, 3700 méter magasan dolgoztak, naponta pedig 400 métert másztak a palotáig, amelyet felújtottak. Csoma szobáján már öt éve dolgoznak önkéntesek, mivel évente csak három hónapot lehet ott tölteni az időjárási viszonyok miatt. Az építkezésen vályogvetésben, sártapasztásban hasznosították magukat a fiatalok, ők építették újra a szoba egyik falát is, melyen Baktay Ervin felirata is található. Csernátoni Lóránd elmondása szerint a helyiek ismerik Kőrösi Csoma Sándort, sőt a zanglai király isntenként tiszteli és imádkozik is hozzá.

A dolgos hétköznapok mellett orvosi szerepet is elláttak az önkéntesek, hiszen ott nagyon drága a gyógyszer, és egyetlen sámán gyógyítja a helyieket különböző varázskenőcsökkel. A saját egészségükkel azonban nem volt gond, mindenféle betegség nélkül töltötték el a közel két hónapot, bár utólag is lappanghat egy-egy vírus a szervezetben.

Csernátoni Lóránd úgy összegezte az indiai utat, hogy nagyszerű élmény volt, és egyedüliként a csapatból akár ma visszamenne, annak ellenére, hogy nehéz körülmények között éltek. „Mindenkit megérint ott a spiritualitás, még akkor is, ha nem hívő az ember. Ott mindennek szelleme van és mindent tisztelnek az emberek. Leginkább télen szeretnék visszamenni és úgy megtapasztalni a viszonyokat.”