Caragiale-ről nem kell a port letörölni

Ha nem lett volna ilyen sok a fiatal és nem ismerem fel a színészeket, akár politikai nagygyűlésnek is beillett volna minap a forgatás a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul téren, ahol tulajdonképpen a szilveszteri előadáshoz készült videofelvétel.  A facebookon toborozták a tömeget, innen értesültünk mi is az eseményről. A filmezés után Zakariás Zalán rendezővel beszélgettünk.

Miért pont most nyúltál ehhez a szöveghez?

Régóta foglalkoztat a szöveg, visszavisz egy picit az egyetemista éveimbe. A felvételi utolsó szakaszában ebből húztam ki egy jelenetet, ás annak köszönhetem, hogy bejutottam. Annyit beszéltünk róla az egyetemen, annyi fontos előadást láttam belőle, hogy szinte kívülről tudom az egész szöveget. Hogy miért most? Szilveszterre komédia kell, ez volt a legközelebb a polcon. Caragiale: Az elveszett levél olyan a darab, amely, akármikor nyúl hozzá az ember, akarva-akaratlanul behozza az aktualitást politikai témája miatt, de amely az örökzöld komédia-témák, mint a szerelem, árulás, leleplezés miatt is könnyen megközelíthető.

Milyen bemutató lehetne aktuálisabb a 2014-es választási év küszöbén, mint Az elveszett levél, mely 1884-es első bemutatója óta sikert sikerre halmozott, rendezők és színházak hírnevét öregbítette szerte a világon? – indokolja a szilveszteri darabválasztást a Tamási Áron Színház. Ahogy a cím is sejteti, a bonyodalmat egy elveszett levél okozza, melyet Tipâtescu helyi prefektus ír a szeretőjének, aki nem más, mint a szép Zoé, a helyi konzervatív párt elnökének a felesége. A levél a dolgok szerencsétlen alakulása folytán a helyi liberális ellenzék vezetőjének kezébe jut. Az ártatlan szerelmi levelecske politikai lavinát indít el, történik mindez a választások küszöbén. Ion Luca Caragiale: Az elveszett levél című darabjából készült szilveszteri előadást december 31-én, kedden 18 órától bérleten kívül tekintheti meg a közönség, a bérletes bemutatót január 4-én, szombaton 19 órától tartják.Szereposztást és további előadásokat a Tamási Áron Színház honlapján találnak.

Milyen magyar szöveggel dolgoztatok?

Van kilenc fordítás, egyik sem sikeres, sőt egyik rosszabb, mint a másik, úgyhogy kénytelen voltam összevágni egy saját verziót.

Miben más a te szöveged a többi fordításhoz képest? Sikerült-e a buktatókat kikerülni?

Nem mindegyiket, ugyanis teljes mértékben nem lehet lefordítani Caragialét. A szöveg abban más, hogy több helyen használjuk az eredeti román szöveget, és több szófordulatot pedig teljesen új fordításban használunk, ami a próbák közös gyümölcse.

Mondhatjuk, hogy kétnyelvű előadás?

Ez azért túlzás, nyolcvan százalékban magyarul vannak a szövegek, de van olyan figura is, aki keveri a román szavakat a magyar szövegben. Vagy van egy-egy mondata, ami románul hangzik el s ezzel megmarad az íze a szövegnek, de vallom, hogy teljes mértékben visszaadni vagy lefordítani nem lehet. Viszont ez igaz Shakespeare-re is. A fordítási gondok ellenére úgy gondolom, kell Caragialét játszani magyarul, mert értékes.

Milyen előadásra számíthatunk? 

Egy olyanra, amelyben mindennapi életünk paródiáját megmosolyogva, el tudjuk fogadni a helyzetünket, létünket  olyannak, amilyen. Caragiale mindig nagy port kavart, nem lehet irónia nélkül hozzányúlni, szinte megköveteli a szöveg. Én is csak így tudom megközelíteni, de arra törekedve, hogy úgy öltsem formába, ahogy még nem láttam. Az előadás elkészítésében részt vett Kiss Zsuzsi jelmeztervező, Csiki Csaba zene-, valamint arculattervező, Kató Zsolt es Bakó Kincső filmes rendező kollégák. Nagyon sokat köszönhetek nekik.

Ez egy keserédes nevetéssel járó darab, szilveszterre is ajánlható?

Keserédes persze, de az a mi helyzetünk is. „Mert fölöttünk ne akarjanak a bukarestiek atyáskodni, amikor mi már sok tekintetben jóval előttük járunk. Ugyanazt saját erőnkből is megvalósítjuk, legfeljebb sokkal jobban” – ezt szó szerint idéztem a darabból. Azt hiszem, nem kell a port leporolni, mert nagyon áthallásos ma is. Az elveszett levél is jól megszerkesztett vígjáték, erős karakterekkel, amely nagyon sok lehetőséget kínál színésznek és rendezőnek egyaránt, minden megvan benne, amit a komédiától elvárunk.