„Gúzsba kötve” ünneplik a Magyar Festészet Napját

Október 16-án, Szent Lukács, a festők védőszentjének napján díjmentesen lehet megtekinteni a kommunizmus éveiben, kényszerű politikai nyomás alatt dolgozó művészek alkotásait Sepsiszentgyörgyön. A tárlaton, 16 és 18 óra között gúzsba kötik a vállalkozó kedvű részvevőket, vagyis akciófestésre hívnak mindenkit, hogy megtapasztalják, mit jelent korlátok között, nyomás alatt, szabadon festeni, alkotni. A múzeum tájékoztatójából kiderül, lesz majd óriásinga, szörnybomba, giganyomda, míg a legkisebbek kismotorral „hagyhatnak (festék)nyomot az utókornak”.

A Székely Nemzet Múzeumban október 20-ig tekinthető meg a Szocrelatív – Erdélyi magyar művészet 1945-1965 között című tárlat, amely harmadik kiállítása az Erdélyi Művészeti Központnak. A kiállítás a kommunizmus első két évtizedének képzőművészeti életét, az eddig többnyire tabuként kezelt korszakot igyekszik nemcsak megmutatni, de értékelni, elhelyezni az erdélyi kultúrtörténetben, ugyanakkor azért is mérföldkő a tárlat, mert hozzárendeltek egy hiánypótló tanulmánykötetet, amelyet Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum munkatársa állított össze. „Kiállításunk (…) olyan művek bemutatására korlátozódik, amelyek életképszerű jellegüknél fogva, önmaguk művészi minőségén túl, bepillantást engednek nemcsak a kommunista diktatúra korszakának sajátos művészetébe, annak különös, talán a megtervezettségéből adódóan bizarr életideáljába, hanem az irányított életérzések ellenére a maga örök emberi színességében megnyilvánulni képes, valós világába is” – írja a kiállítás anyagáról Vécsi Nagy Zoltán. A vizsgált időszakban a szocialista realizmus a művészet minden szintjére kiterjedt és kötelező érvényű volt, a kiállításon viszont nem a sablonos szocreál műveket, hanem a formai követelményeknek eleget tevő, de a művészek egyéni válaszait tartalmazó, az összképet árnyaló műveket láthatunk. Nem véletlen, hogy az életképek vannak túlsúlyban, ugyanis ez a műfaj tudott a legjobban megfelelni a követelményeknek, de ugyanakkor szabadságot is hagyott a művésznek, ez is a menekülés műfaja volt, akárcsak a tájképek, a portrék a keleti tömb legtöbb művésze számára.

A tárlat anyagát erdélyi közgyűjteményekből kölcsönözték, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, Székelyudvarhelyről, Nagyszalontáról érkezett alkotás Sepsiszentgyörgyre. A kiállító művészek között szerepelnek: Abodi Nagy Béla, Benczédi Sándor, Bene József, Bordi András, Fülöp Antal Andor, Gy. Szabó Béla, Kosztándi Katalin, Kosztándi Jenő, Mattis-Teutsch János, Márton Árpád, Miklóssy Gábor, Mohy Sándor, Nagy Albert, Nagy Imre, Plugor Sándor, Puskás Sándor, Szervátiusz Jenő, Szopos Sándor, Vetró Artúr.