Táborzáró és -nyitó a Vadárvácskában

A Sövér Elek Alapítvány keretében, Gál Mihály szervezésében és erdei házában immár tizenegyedik alkalommal rendezték meg a Vadárvácska Nemzetközi Alkotótábort. Talán idén a leggazdagabb az alkotók köre – fogalmazott a házigazda, azt is megemlítve, hogy most tapasztalta meg leginkább: aki segítséget kér, annak megadatik. Szinte a semmiből kellett elkezdeni a tábortervezést, a következő művészeti katalógus megálmodását. Aztán sorban nyúltak zsebükbe a segítők, került fő és fontos támogató, fogyott a márványasztal-fődíjas tombola, még a kiakasztott kászúba is bele-beledobáltak bankókat a tábormegnyitón részt vevők.

A táborlakók feladata idén Márton Áron püspök alakjának megidézése egy-egy képzőművészeti alkotásban. Az anyagról, formáról mindenki maga dönthet, de az ihletadót a szervező és segítői biztosítják. A tábornyitón jelentette be Gál Mihály, hogy a vasárnapot mindenki Csíkszentdomokoson, a püspök szülőfalujában tölti, hogy legyen, ahol töltekezni.

Visegrádiak, nyíregyháziak, kovásznaiak, szatmárnémetiek, gyergyószentmiklósiak, remeteiek és alfalviak közösen egyhetes táborban vettek részt a Vadárvácskában. A hátulgombolósból épp kinőtt kisfiúk mellett voltak serdülő lányok, suhanc legények és felnőttek is, akiktől a középkori harcművészetből sikerült ellesni. A Szent György Lovagrend Apródképzőjébe tekinthettünk be a táborvégi bemutató révén.

Lovag Staberecz Péter edző a harcászati bemutatón használt eszközökkel, fegyverekkel kapcsolatos tudnivalókat, valamint további terveiket is megosztotta. „Ez a tábor elsősorban a székely fiataloknak szól, a Szent György Lovagrend apródkiképzőinek biztatására jöttek ide tanulni. Második alkalommal volt ilyen tábor szervezve itt, és úgy gondolom, nem utoljára.”

A középkorban veszélyes eszközzel, mind a négy végén hegyes csatacsillaggal dobtak célba a tanítványok, oktatóik pedig kettesével mutattak be csillaghullást. Különleges látványt nyújtott a hajítólándzsa szakszerű kezelése. Mint megtudtuk, gyalogos seregek használták lovasok ellen. A lovakat célozták, hogy így ellenfelük a földre kerüljön, ledöfhető legyen. Távolságtartónak sem volt utolsó szerszám. Később vadászlándzsaként használták, így maradt meg a köztudatban is.
Íjféléket is láthattunk. Az ősi visszacsapó reflexíjat nomád őseink a sztyeppéről hozták magukkal, rekonstrukciók alapján sikerült újraépíteni, használata is nagyon könnyen megtanulható – mondják a profi íjászok.

A fegyverbemutató részét képezte egy lovagi torna is, ahol a gyerekek, fiatalok bizonyították, ismerik a kardforgatás alapjait, székelyként az sem probléma számukra, ha esetenként bottal kell ezt helyettesíteni. Staberecz Péter azt is elmondta, a gyerekekben csak felidézni kellett az ősi tudást. Szívesen gyakoroltak, akár pihenőidőben is elvonultak, mogyoróbokorból vágtak husángot, s kezdődött a vívás.