Egy kutatás szerint okostelefonunkkal emberi csigákként a zsebünkben hordjuk lakásunkat

„Ez a viselkedés, és az általa okozott frusztráció, csalódottság vagy éppen sértettség az, amit a közelség halálának nevezünk. Megtanulunk együtt élni azzal a veszéllyel, hogy még ha fizikailag együtt is vagyunk, társas szempontból, érzelmileg egyedül lehetünk” – fogalmazott a kutatást vezető Daniel Miller.

Ezáltal a megfigyelések szerint az okostelefon csökkenti a valódi otthon elsődleges menedékként betöltött funkcióját.

Tesztelhetjük magunkat

Román Mónika pszichológus szerint a mobiltelefon túlzott használatának legfőbb veszélye az, hogy elveszi az időt a személyes kötelékektől. Mint érdeklődésünkre kifejtette, személyesen egészen más szinten folyik a kommunikáció, eltérőek a visszajelzések, és sokkal több információt kapunk a másikról, ha látjuk is a reakcióit. A telefonon keresztül zajló beszélgetések ezzel szemben „le vannak butítva”, és a visszajelzés hiánya miatt sokkal többet is megengednek maguknak az emberek, mint a személyes térben, gondoljunk csak a közösségi médiában megjelenő bejegyzésekre, hozzászólásokra.

A szabálykövető embereknek megoldás lehet, ha eldöntik, hogy például a hazaérkezést követő egy órában nem nyúlnak a telefonjukhoz. Azok viszont, akiknek nehezére esik az ilyen merev szabályok követése, általános fortélyokat alkalmazhatnak, például telefonozás helyett elmehetnek egy személyes találkozóra, amely alatt tudatosan nem használják az eszközt. Akiknél viszont elvonási tünetekhez hasonló panaszokat okoz a telefon mellőzése, Román Mónika szerint érdemes szakemberhez fordulniuk, ez ugyanis ugyanolyan betegség lehet, mint például a játékfüggőség.

Akár saját magunkat is tesztelhetjük: ha egy órát sem bírunk ki a mobiltelefonunk nyomkodása nélkül, tudhatjuk, hogy valószínűleg gond van.