Fotó: Veres Nándor
Egyik szeplős, másik szőke hajú, harmadikon kis ködmön van – a csíkszereda Csikós Kata Dollydoll elnevezésű műhelyében sorra készülnek az egyedi, szeretni való babák.
2016. november 17., 11:452016. november 17., 11:45
Csikós Katát a nagymamája nevelte, akinek az volt az egyik szokása, hogy amikor új ruhát varratott magának, a ruha anyagából félretett egy darab „foltnakvalót”, hogy ha majd a ruha kiszakad, legyen, amiből megfoltozni. Ezeket egy fiókban tartotta, ez volt Kata kedvenc fiókja.
„Szebbnél szebb anyagok voltak benne. Akkor még nem volt nagy bőség, mint ma, játékot alig lehetett kapni. Nagymamám ezekből az anyagokból csavargatott egy rongybaba félét, ezzel játszottam nagyon sokáig. Alighanem itt kezdődött az én babák és varrás iránti szenvedélyem” – meséli Kata.
A középiskola elvégzése után rövid ideig egy varrodában dolgozott, ott tanult meg varrógéppel varrni. Aztán az anyósától kapott ajándékba egy varrógépet. Az első munkája egy, a nagymamája gyolcs és csipkefüggönyeiből készült ruhácska volt, amit az akkor kétéves lányának, Eszternek varrt. A sikerélmény sem maradt el, így ennek hatására egyre több mindent kezdett varrni. Könyveket szerzett be, és igyekezett minél jobban fejlődni. Aztán a lánya kapott egy Barbie-babát ajándékba, de azt mondta, neki nem kell néni. Ekkor varrta meg Kata az első rongybabát.
Az első általa készített játék egy fakanálbaba volt, Popsi Piroskának nevezték el. „Mindig ő volt a vészjelző, ha a neve megemlítődött, rögtön szófogadó lett a lányom. Persze nem bátorítok senkit, hogy Popsi Piroskákat kezdjen gyártani, nálunk is nagyon ritkán került elő. Aztán varrtam egy másik Piroskát, de nagyon csúnyára sikerült, és kidobtam. A lányom kivette a szemetesből, meg kellett mossuk, és azzal aludt. Nagyon nagy sikere volt annak a babának, annak ellenére, hogy nekem nem tetszett. Utána elkészült Fruzsi, majd Szofi, varrtam Ádám fiamnak egy Marcit, de nem játszott vele, így lányruhát kapott, és lett belőle Jucika. Az idei szülinapra a fiam ismét babát kért, így született meg Öcsi, akivel viszont nagyon jó barátok lettek, Öcsi ugyanis egy ralis csávó. Szintén szülinapra varrtam a kicsi lányomnak, Katának egy Mesit, óvodástársnak” – sorolta néhány alkotását Kata.
Idővel aztán kezdett felkéréseket kapni, és egyre többen rendeltek tőle babát. Úgy véli, olyanok fordultak hozzá, akik előnybe részesítik a helyben, kézzel készített játékszereket. Akik hozzá fordultak, azzal indokolták a döntésüket, hogy ha már játékszer, akkor az legyen egy helybéli kézműves munkája, ha ismerik a kézművest az még jobb. A babák elkészítésekor igyekszik olyan anyagokat használni és úgy megvarrni, hogy azok minél tartósabbak legyenek, noha az anyag milyenségéből fakadóan nyilván hamarabb tönkremehetnek, mint egy műanyag baba.
„A megrendelőket kárpótolja a puhaságuk, egyediségük, szerethetőségük. Kevesebb baleset történhet, ha összevesznek is a gyerekek, és egymást fejbe kólintják, nem történik sérülés. A babatulajdonosoknak tetszik, hogy a babák száz százalékban természetes anyagokból készülnek, én mosom, szárítom a gyapjút is, amivel a babák teste meg van tömve” – magyarázta.
Mint mesélte, amikor annak idején elkezdte készíteni a babákat, nagyon nehéz időszakában volt épp, és jó volt „kivarrnia” magából a benne levő érzéseket. „A munkáimban benne volt/van a szívem-lelkem. Nagyon sokat tanultam más babakészítőktől. Úgy vélem, hogy ha bármilyen kézműves terméket megfogunk, akkor abban nem csak az a rendeltetés van, amiért az készült. Az én esetemben például a babáknak nem csak az a lényegük, hogy játékszerek, hanem mindeniknek története van: bennük vagyok én, mint anyuka, mint ember, benne vannak a gondolataim, a lelkiállapotom, benne van az egész történetem, hogy miért kezdtem el babákat készíteni, miért éppen babákat kezdtem készíteni. És azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mi történik azután, hogy elkerül a baba az új gazdájához.”
Rámutatott, sokan fordulnak hozzá olyanok, akik nem csak egy játékszert szeretnének a gyerekük kezébe adni, hanem egy társat. Ugyanakkor nem csak gyerekek számára rendelnek, hanem vannak nők is, akik maguknak készítettnek babát. „Olyan meggondolásból is talán, hogy egy baba biztonságos pletykapartner. El lehet mondani neki mindent, ami megfogalmazódik bennünk. Ugyanazért rendelnek az idősek is babát, amiért a gyerekeknek vásárolnak. A gyerekeknek is vannak olyan érzelmeik, amiket nem tudnak vagy mernek felvállalni a felnőttek előtt, de egy baba mindig kéznél van. A babán keresztül a gyerekeket rengeteg dologra meg lehet tanítani, de ehhez szükséges a szülői jelenlét. A felnőttek közül kevesen vállalják fel, hogy babáznak, holott a babázás nem egy életkori sajátosság.” Hozzátette, természetesen nem csak ő készít babákat, de minden babakészítőnek rajta van a kézjegye az általa készített babákon. Így az ő alkotásait is meg lehet különböztetni a piacon levő többi babától.
Csikós Kata amellett, hogy babákat készít, asszisztens a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház sürgősségi osztályán. „Főleg gyerekekkel dolgoztam mostanáig, és azt vettem észre, hogy a gyerekek nagyon szorongnak, amikor kórházba kerülnek, főleg a sürgősségen, mert oda felkészületlenül érkeznek. Sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan lehetne oldani ezt a szorongást, és ez a gondolatom öltött testet Doktor Liliben. Ez egy baba, aki doktor néniként »dolgozik« a gyereksürgősségen. Neki a munkája még most kezdődött, nagyon sok mondanivalója volna a csíki és környékbeli gyerekeknek, de a közlés módján még most dolgozunk. Az az elképzelés, hogy egy mesét írjunk a gyerekeknek, amiben megfogalmazzuk Doktor Lili mondanivalóját a kórházról, a sürgősségen használt eszközökről, hogy amikor a gyerekek először találkoznak ezekkel, ne ijedjenek meg, és kicsit természetesebbnek találják azt, ami fogadja őket a kórházban. Szeretnénk, ha a kórház nem mint a mumus megtestesítője jelenne meg a kicsi fejükben, hanem mint egy olyan hely, ahová gyógyulni járnak. Ezt az Áradat Egyesülettel karöltve képzeltük el, és segítségünkre lesz még Kőrössy Erika magyartanár is. Egy kicsi könyvecskében adnánk ki a mesét, erre keresünk most támogatókat.”
Addig is Doktor Lili már dolgozik, és volt már olyan eset, hogy elkísért egy kislányt a műtő ajtajáig, és segített az utókezelésben is, mert végig a kórteremben volt, amíg a kislány gyógyult. Elkészítője szeretné, ha még sok gyereknek tudna segíteni a gyógyulásban.
szóljon hozzá!