Szekerek, szánok modellezője

•  Fotó: Kristó Róbert

Fotó: Kristó Róbert

„Egyetlen betegségem, hogy örökké szerettem dolgozni” – vallja magáról az idén nyolcvanadik életévét betöltött csíkszentkirályi Bors István népi fafaragó, aki több mint három évtizede kezdett foglalkozni egykori mezőgazdasági eszközök kicsinyített modelljeinek elkészítésével.

Létai Tibor

2012. augusztus 22., 15:542012. augusztus 22., 15:54

2012. augusztus 22., 16:062012. augusztus 22., 16:06


Már gyermekkorában szeretett a fával dolgozni, akkoriban csak bicskával faragta a kisebb játéknak való tárgyacskákat. Mivel a gépeket, a gépmunkát nem szerette, így manapság sem használ komolyabb famegmunkáló eszközöket. Elmondása szerint nincs egyebe műhelyében, csak egy „cirkulácska” és egy pisztolyfúró, valamint egy gyalupad a hozzá tartozó öt gyaluval, amiket egy Gyimesből jött mesterembertől kapott két öl bükkfáért.

Bors István idős kora ellenére ma is rendkívül tevékeny. A többi között kaszálni jár, gyógynövényeket gyűjt, pálinkát főz, lovat tart. Találkozásunk alkalmával a színből még egész vágású szekerét is játszi könnyedséggel kihúzta, hogy szemléltetni tudja: az egészvágású szekérnek a keréktorkok közötti távolsága egy méter, a félvágású szekérnek pedig csak 80 centiméter. Az öregúr az előbb említett szekértípusok méretarányos modelljeit is elkészítette. A csíkszeredai városnapokon, a csíkszentkirályi falunapokon és egyéb ünnepségeken, vásárokon tekinthetők meg a nagy gondossággal elkészített szekérmakettek. Ezek mellett számos mezőgazdasági eszköz (eke, taliga, cseber, szán, borona, járom, villa, gereblye stb.), valamint a szövéshez használatos kellék (guzsaly, szövőszék, tiló stb.) kicsinyített mása tartozik a gyűjteményhez. A csíkszentkirályi községháza folyosóján több, Bors István által készített, egykor használatos eszköz modellje látható. Megtudtuk, hogy Csíkszentkirály testvértelepülésén, Berekfürdőn is tartott kiállítást alkotásaiból. Munkásságáért több oklevéllel is kitüntették. A Romániai Magyar Népművészeti Szövetség alkotói tevékenységének elismerése jeléül 2007. augusztus 3-án életműdíjjal – amit Szatmári Ferenc, a szövetség elnöke adott át – jutalmazta Bors Istvánt.

Miközben takaros anyjától örökölt otthonában található műhelyében egy fából készített bőröndből a gyalupadra állította alkotásait – aprólékosan elmagyarázva mit mire és miért használtak –, röviden életéről is elmesélt ezt-azt. Beszámolt arról, hogy iskoláit Csíkszentkirályon kezdte, és mivel jó tanuló volt, Csíkszeredába került a gimnáziumba. A második világégés miatt nem volt lehetőség a továbbtanulásra, ugyanis édesapja hadifogságba került, ahonnan csak 1946 őszén szabadult. Addig édesanyja egyedül nevelte gyermekeit. Ezekben az ínséges időkben az ifjú Bors István mezőgazdasággal kezdett foglalkozni, így a tanulás abbamaradt. Mivel szerette a munkát, a katonaságnál is az egy esztendő letelte után munkaszolgálatra jelentkezett. Tordán, egy épülő kenyérgyárban a belső munkálatokat végezte el többedmagával, majd Dettára került az ottani fafeldolgozó üzembe, ahol elsajátította az asztalosmesterséget. Fiatalabb testvéreinek fából három iskolástáskát is készített. A leszerelést követően Brassóba került egy vasúti asztalosműhelybe, majd sokáig dolgozott a csíkszentkirályi állami gazdaságnál. 1974. január elsejétől kapusként alkalmazták a csíkszeredai városházán. Onnan ment nyugdíjba 1993-ban. A hagyományos mezőgazdasági eszközök modellezésével 1980-ban kezdett foglalkozni. Mint fogalmazott: „a bodegába nem volt beírva a nevem, a kondikát nem kellett aláírnom, így volt időm hasznos dolgokkal foglalkozni. Remélem, fogják majd értékelni életművemet.”

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei