Szalmaházat építenek Bánkfalván

Egy hosszabb folyamat eredményeként fogalmazódott meg idén februárban a Csíkszeredában nevelkedett Ferencz Tündében, hogy szalmából építene házat. Lánya születése után döntött úgy, hogy elköltözne vidéken élő édesanyjától: eleinte hagyományos házban gondolkodott, de hosszas keresgélés, tájékozódás révén lassan átalakult szemlélete, és aszerint akarta alakítani életét is. Emellett barátaik, Lázár Attila és felesége, Mónika is hasonló megoldással építkezett korábban Pálfalván, a náluk látottak és tapasztaltak alapján megerősödött benne a gondolat, hogy valóban élhető teret lehet kialakítani szalmából – foglalta össze az előzményeket Tünde.

Párja már korábban ráhangolódott az ötletre és kereste az alternatív megoldásokat házépítésre. Tünde azonban csak azután döntött és „ugrott bele a mély vízbe”, miután belátta, hogy anyagilag nem engedheti meg magának egy téglaház építését. Az elhatározást követően – mint mondta – egyszerű volt a szalmaház építésének folyamata, mindent autodidakta módon sajátított el barátaik, az internet és az Angliából rendelt könyvek segítségével. Kiemelte, sem neki, sem párjának nem volt műszaki képzettsége, mégis el tudták készíteni a ház tervét, megöntötték az alapját, szalmabálákból felrakták a falakat és tapasztották azokat. Csupán a faszerkezet előkészítését és felállítását végezte el két csíkszentgyörgyi ács.

Elsősorban a költségtakarékos megoldásokat keresték az építkezés során, de ragaszkodtak hozzá, hogy beton alapra építkezzenek. Tavasz óta tevékenykednek a csíkbánkfalvi telken, ahol sikerült az alap leöntése és a faszerkezet megépítése mellett a falakat szalmabálákból összeállítani, a tetőt földdel befödni, a ház oldalait kívülről egyszer betapasztani. Idei utolsó mozzanatként a  nyílászárókat illesztették a helyükre – foglalta össze az eddigi megvalósításokat.

Tavasszal folytatják a munkálatokat, amelyből még hátravan a tapasztás befejezése (a közeli hegyen levő agyagból), a festés, a felső szigetelés (gyapjúval), a kályhaépítés, a belső terek elválasztása (téglával) és a bútorozás. Amennyire lehetséges, törekednek egy önfenntartó gazdaságot kialakítani, emiatt nem szeretnének sem villany-, sem ivóvízrendszerre csatlakozni. Az eddig megvalósult munkálatokra ötezer eurót költöttek, a fennmaradóakra pedig további ötezer eurót szánnak. Tünde elmondta, egyrészt azért sikerülhet kevesebb mint egy városi garzonlakás árából felépíteniük a 7X9 méteres lakásukat, mert az általuk választott alapanyagok a hagyományoshoz képest jóval olcsóbbak, esetenként ingyen beszerezhetők. Másrészt munkadíjra mindössze 2 ezer lejt költöttek, a további munkálatokat párjával, alkalomadtán a közeli hozzátartozóik segítségével végezték el.