Kiosztják a Paklit

– A Pakli már több mint egy hónapja megjelent, a Székelyföld Napok keretében forgalmazta is verseskötetét, mégis késett a bemutató. Mi volt ennek az oka?

– Az időpont és a hely is lényeges. Az időpont azért, mert meg akartam várni, hogy megjelenjék a Székelyföld júniusi száma, ugyanis öt versemet, melyek a könyvemben szerepelnek, a periodikában is közölték. Azt szerettem volna elérni, hogy a könyv ne rontsa a folyóirat „ázsióját”. Igaz, nem kereszteznék egymást, pontosabban: a versek a könyvben és folyóiratban más-más utakat járnak, viszont megígértem a szerkesztőnek, Fekete Vincének, hogy addig nem dobom piacra az árut, amíg az említett szám nem jelenik meg.

– Fontosnak tartja, hogy ne csak verseskötetben jelenjenek meg költeményei, hanem folyóiratban is. Miért?

– A folyóirat a megmérettetés eszköze számomra. Ha egy leendő verseskötet tartalmának legalább a felét nem közöltem le a folyóiratokban, nem állítok össze könyvet. A közlés hitelesíti a költőt a szakma és az előfizetők előtt, ezúton juttatja el a műveit és nevét az ember a közvéleményhez. A Székelyföldnek jóval nagyobb a szórástere, mint a könyvnek. A kötet egyfelől negyedannyi példányban jelenik meg, mint a folyóirat, továbbá nem is tud kijutni a megyéből, mint a periodika, hiszen ilyen a terjesztés. Továbbá más az olvasótábor is, hiszen gyakorlatilag csak az ismeretségi körömre támaszkodhatok, vagyis azokra, akik az előző évtizedekben ismerték meg írásaimat, főleg az újságírói tevékenységemből kifolyólag, vagy emberközelbe kerültem velük a mindennapokban. Nem véletlen, hogy a Pakliban közölt verseim zöme előzőleg a Székelyföldben, illetve a Látóban megjelent már. Magamat mindenképp a Székelyföld táborához szeretném sorolni, s szeretném hinni, ha beszélünk székely irodalomról, akkor jómagam is székely költő lennék. Nem a szó „rovásírásos” értelmében, hanem az összmagyar kultúra jegyében.   

– A pakliról egyből a kártyacsomag ugrik be, a kártyázók nyerhetnek vagy veszítenek. Itt is ilyen megmérettetés áll fenn?

– A lényeg a versek értéke, amit a szakma tehet mérlegre, ha egyáltalán mérlegre tesz. A nyerés és vesztés szerintem felületi dolog. Engem az érdekel, hogy az általam is becsült kritikus milyen véleményt alkot a verseimről. Egy-két kompetens embernek a gondolatai, reakciói számítanak, mert aki bóvlit árul, annak nem szempont a kritika. Annak fontosabb a kétes népszerűség, amit kicsi ügyeskedéssel, ceremóniával, felhajtással meg lehet szerezni. Nem akarom ámítani magam, az igazat szeretném tudni a verseimről és a költői ténykedésemről. Talán ez még fontosabb számomra, mint máskor, mert ez a könyvem összegzés, de majd erről többet megtudhatnak az érdeklődők a bemutatón.