HIRDETÉS

Hazahozta egyik szerzeményét Kedves Csanád

Szőcs Lóránt 2012. június 21., 16:20 utolsó módosítás: 2012. június 21., 18:46

Kiss Péter (zongoraművész), illetve Szűcs Péter (klarinétművész) elismert zenészek érkeznek Csíkszeredába, hogy a Nagy István Művészeti Iskola aulájában tartsanak hangversenyt szombaton 20 órától. A fellépők a kortárs magyar komolyzenéből adnak ízelítőt. A Bartoktól napjainkig terjedő repertoárt felölelő koncertjük zárószámaként Kedves Csanád csíkszeredai származású, fiatal zeneszerző művét játsszák. Az ifjú komponistával beszélgettünk.


– Csíkszeredából indult. Hogyan kedvelte meg, választotta a zeneszerzői pályát?

– Édesapámtól származó zenei vénám/hallásom/tehetségem már egész pici koromban megmutatkozott, az alkotási hajlam pedig egyaránt megjelenik a családban, nevezetesen édesanyám és nagybátyám személyében. Tanulmányaimat a Nagy István Művészeti Iskola zongora tanszakán kezdtem Kostyák Márta és Szalay Zoltán gondozásában, ezért igazán megtisztelő, hogy maga az intézmény fogadta be a koncertet.

Tizenegyedik osztályos koromban, nem kevés önszorgalom eredményeként kerültem el a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola zeneszerzés szakára, Kocsár Miklóshoz és Csemiczky Miklóshoz, ahol is az addigi hiányosságok okán évvesztes lettem, és a zenét elölről kellett kezdenem. Utólag tekintve, egyáltalán nem bántam meg azt a 2–3 év csúszást.

Ezt követően egyenes út vezetett a Liszt Ferenc Zeneakadémia zeneszerzés szakára, ahol 2010-ben diplomáztam. Főtárgytanárom Serei Zsolt volt, és jelentős tudást sajátítottam el Jeney Zoltán, Vidovszky László, Vajda János, Wilheim András, Szigetvári Andrea, Tihanyi László, Horváth Balázs és Fekete Gyula óráin. Időközben szerzőként és hallgatóként is aktív résztvevője voltam a szombathelyi nyári Bartók Szemináriumnak és Fesztiválnak, ahol Jeney Zoltán, illetve Csapó Gyula kurzusait látogattam.

Jelenleg számos szerzői felkérésnek próbálok eleget tenni, tanítok a Budapest melletti etyeki művészeti iskolában, Kodály Zoltán zenei alkotói ösztöndíjas vagyok, és tervben van a stuttgarti doktori iskola elvégzése is.

Műveimmel Pozsony–Bécs–Budapesten át egészen Bukarestig több alkalommal találkozhatott már a közönség, a koncertek sűrűjében többek között igen neves fesztiválokon is részt vehettem, mint például a budapesti Őszi Fesztivál, a bukaresti Meridian Fesztivál vagy épp a pozsonyi Opus Nova.

– Hogyan komponál, jönnek maguktól a dallamok, vagy sokat ül, dolgozik a zongoránál? Ilyenkor mi az, ami ihletet ad?

– Nehéz erre válaszolni, hisz az ember valamelyest mindig komponál. Természetesen van egy folyamat, ahogyan papírra kerül az éppen felsejlő zenei anyag, ám ennek kivitelezése mindig függ a megoldandó zenei kérdések, problémák magatartásától. Így értelemszerűen van, amikor kontroll alá vetem az anyagot, és folyamatosan átjátszom, és van, amikor az elképzelt idea a belső hallás révén mozdítja magát általam zeneművé.

– A csíkszeredai koncerten elhangzik egy szerzeménye, kérem, jellemezze röviden.

– Az Abstrakt mönster korántsem azt képviseli, amit a cím sokak számára sejtet, svéd nyelven ez pusztán annyit jelent, hogy Elvont minta. A darab 2012 április–májusában született Szűcs Péter és Kiss Péter barátaim felkérésére, és a megfogalmazott elvontság voltaképpen egy önmagát meghazudtoló zenei anyagban rejlik, miszerint a végtelenül precízen leírt ritmusok, hangok, illetve hangrendszerek úgy vannak kitalálva és egyben folyamattá komponálva, hogy épp az ellenkezőjét: egy flexibilis, könnyedén mozgó muzsikát eredményeznek, olykor konkrét, olykor valahonnan máshonnan érkező, dimenzionális állapotban.

– Milyen érzés, hogy szülővárosában adják elő az egyik művét?

– Bizonyára, egyesek nem fognak örülni következő szavaimnak, de jómagam többször is próbálkoztam már hasonló koncertek megvalósításával, melyek rendszerint leginkább a jól ismert fafejűségbe vagy akár szakmaiatlan, pökhendi magatartásba torkollottak. Ám épp szerdán este hívott fel szeretett édesapám a hírrel, hogy Kocsis Zoltán is adott koncertet a Nemzeti Filharmonikusokkal Csíkban, így teljes megpihenéssel nyugtáztam, hogy ropogós kritikáim talán mégis elértek valamit, és talán a jövőben új kapuk nyílhatnak meg, melyek elsöprik végre a térségben működő, gyakorta alacsonyan mérhető kulturális megnyilvánulási formákat. (És itt elsősorban a magaskultúrára gondolok.) Örülök, hogy Csíkszeredában is elhangozhat egy új darabom.

– Értesüléseim alapján a turné csíkszeredai, romániai részének az egyik szervezője. Nap mint nap hallani, hogy a kortárs zene nem jelenik meg eléggé hangsúlyosan a komolyzenei palettán. Mi erről a véleménye?

– Nos, a kérdésben valóban jól fogalmazott: csak részben szervezem a romániai turnét. A csíkszeredai koncertet Szőcs Attila bajtársam szervezi – a Mini Jazzfesztivál Egyesület –, aki pontosan tisztában van a fent említett erőfeszítéseim kínos szituációival, a bukaresti és a mogoşoaiai koncertet Bara Hajnal, a romániai Magyar Kulturális Központ zenei referense tette lehetővé, akivel már voltak közös projektjeink a múltban. A kortárs zene semmilyen kárt nem szenved el, a befogadói minőséghez van mérve, mint ahogyan az sokszor akár még a tonális századokban is ugyanúgy jelen volt. Ám azokat az időket már megemésztette az emberiség, ezért is biztonságosabb egy klasszikust játszani, hiszen az újra még nem biztos, hogy fel van készülve a társadalom a bóvlipiac teljes bűvkörének mindennapos észrevétlen hatása alatt.

A hangverseny műsora:
Kodály Zoltán: Hívogató; Bartók Béla: Mikrokozmosz (Kis másod, Nagy heted, Ostinato); Bartók Béla: Három csíkmegyei népdal; Hidas Frigyes: Fantázia; Ligeti György: Musica Ricercata (részletek); Sáry László: Variazioni; Vajda Gergely: Fény-árnyék remegés; Eötvös Péter: Kosmos; Kurtág György Játékok (részletek) Zarándy Ákos: Pe-log in; Kedves Csanád: Abstrakt mönster.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
4 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS