Emlékkörutat tartanak Erőss Zsolt, hegymászó tiszteletére Erdélyben. Csíkszeredában vasárnap 18 órától a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium dísztermében fogadják a Magyarok a világ nyolcezresein expedíció-sorozat alapítóit, Kollár Lajost és Mécs Lászlót, akik vetítéssel egybekötött előadásra várják az érdeklődőket. Kollár Lajossal beszélgettünk.
2013. november 23., 15:112013. november 23., 15:11
2013. november 24., 15:392013. november 24., 15:39
‒ Tulajdonképpen ez az általunk prezentált emlékkörút úgy jött létre, hogy nyáron a szépvízi EKE táborban kérdezték meg, hogy nem volna-e kedvünk jönni. Eddig mindig Erőss Zsolt ismertette Erdélyben az expedícióinkat, nagyon fájlaljuk az elvesztését, de nem szeretnénk a történetünket egy erdélyi körút megtartása nélkül befejezni. Úgy érzem, hogy Zsoltnak is tartozunk ennyivel és persze Kiss Péternek is. Gyakorlatilag a Magyarok a világ nyolcezresein expedíció történetét bemutató előadást hoztuk el, amely 2006-tól, 2013-ig tartott, és amelyben Erőss Zsolt hegymászó nagyon jelentős szerepet játszott, úgy is mint alapító tag, és persze mint főszereplő is, mert legtöbb csúcsot ő maga is megmászta. Úgy gondolom lélekben, emlékben ő is itt lesz.
‒ Egy ilyen expedíció keretében mindig számolnak emberáldozatokkal is, miért vállalják mégis?
‒ Ki előbb, ki utóbb, de meg fog halni. Hogy ki milyen szakmát, hivatást, elfoglaltságot választ, vállal az rendkívül szerteágazó. Vannak veszélyesek és vannak egyáltalán nem veszélyes, de vannak életveszélyes foglalkozások is. Az utóbbiak közé tartozik a hegymászás, amikor az alpinistának nincs szerencséje, akkor tragédia is bekövetkezhet. Nagyon nagy sajnálatunkra legutóbbi utunkon ez történt.
‒ Bekövetkezett a tragédia, amivel többé-kevésbé mindig számolni kell, de maga a Magyarok a világ nyolcezresein expedíció-sorozat – ezen felül – sikeresnek mondható?
‒ Világszinten, európai vonatkozásban és országhatárainkon belül is nagy hírt kavart a törekvésünk. Figyelték, méltányolták sikereinket. Sajnos ebben a szakmában, nem mindent lehet kiszámítani, ahogy mondani szokták: „Ember tervez, Isten végez”. Megtörtént a baj, de szerintem kötelességünk, azt amit eddig letettünk az asztalra mindenféle formában megismertetni a nyilvánossággal.
‒ Lehet folytatni az expedíciót a Kancsendzöngán elvesztett hegymászók nélkül?
‒ Pillanatnyilag felfüggesztettük, de szerintem egy-két év múlva talán folytathatjuk. Valószínű ez lenne a Zsolt akarata is. Úgy érzem, hogy tovább kell lépnünk a tragédián, mert csak két hegycsúcs maradt hátra tizennégyből: az Anapurna és a K2. Megfelelő felkészüléssel, és nagy szerencsével ez a két expedíció egy év alatt elvégezhető, de ez a jövő titka. Még az sem kizárt, hogy Magyarország határain kívül élő magyar hegymászókat vegyünk be a csapatunkba.
‒ Ismerjük a Magyarok a világ nyolcezresein expedíció-sorozatot, más nemzetek viteleznek ki hasonlót?
‒ Régebben volt ilyen, de jelen pillanatban hasonló jellegű nemzeti expedíció-sorozatról nem tudok. Általában magánvállalkozások formájában szervezik a nyolcezres feletti csúcsok meghódítását célzó expedíciókat.
szóljon hozzá!