„Minden jó zenész jó ember”

„Gyermekkoromban otthon sokat énekeltem, szüleim meg is kérdezték: akarok-e zeneiskolába járni. Hogyne akartam volna! A zeneiskolában negyedik osztályos koromtól kerültem Miklós Kármen tanárnőhöz fuvolára. És miért pont fuvola? Először a zongora jött szóba, de egyrészt már nagy voltam ahhoz, aztán megnézték az ujjaimat is, de nem alkalmasak zongorázni. Édesanyám felőli nagytatámnak volt egy fa fuvolája, amiről édesanyám mesélt néha, és talán ennek hatására választottam végül hangszerként a fuvolát” – meséli a csíkszeredai Boldizsár Szabolcs. Aztán gondolt egy nagyot, és eldöntötte: sebész lesz, így kilencedik osztályba már biológia-kémia szakra felvételizett. Egy évig egyáltalán nem foglalkozott a zenével, de mivel nagyon hiányzott, visszatért a Nagy István Művészeti Szakközépiskolába. Itt végezte el a tizedik és tizenegyedik osztályt, majd a középiskola utolsó évére átiratkozott a kolozsvári Sigismund Toduţă Művészeti Szakközépiskolába, és ott érettségizett.

Beszélgetésünk során kiderül, zenei pályafutása során igen nagy hatással volt rá a brassói Transilvania Egyetem fuvola szakán Nicolae Maxim, aki bár túl van a hetven éven, néha még fellép a George Enescu Filharmóniával. „Egyszerre volt mesterem és barátom, aki döntő érzéseket váltott ki belőlem a fuvolával kapcsolatban. Mérföldkő volt az életemben, rengeteget tanultam tőle mind zenészként, mind emberként” – hangsúlyozta.

Szabolcs büszkén meséli, a zenének köszönhetően a 2000-es évek elején számos európai nagyvárost meglátogatott egy-egy fellépés során. „Második díjat kaptam Bukarestben egy magyar-zene fesztiválon, és abban a szerencsében volt részem, hogy egy kisebb csapat – zongorista, énekes – tagjaként koncertkörútra vittek olyan európai nagyvárosokba, ahol Romániának nagykövetségei voltak. Emlékszem, Párizsba kellett menni, az utazási költséget én kellett álljam. Elmentem itthon egy olyan hivatalba, ahol a kultúrával foglalkoznak, és segítséget kértem, de nem támogattak. Aztán édesapám kifizette az utamat” – idézi fel.

Boldizsár Szabolcs már tinédzser korától olyan együttesekben játszik, amelyekkel saját zenét adtak elő, hiszen mint fogalmaz, számára mindig is fontos volt a „szabad” zenélés, az, amikor saját magát adhatja.

Hallhatjuk az Inocsényka nevű együttesben, játszik a Mesehetes nevű zenekarban, valamint a Mercedes Blues Band nevű együttessel. Nem új keletű számára a színházakkal való együttműködés, hiszen a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron színházzal két darab erejéig – Csárdáskirálynő és Velencei kalmár – működött együtt, a Csíki Játékszínnel pedig a Fekete Péter, a Viktória, a Mária főhadnagy című darabokban. Legutóbb pedig a Kakuk Marci című előadást fuvolán kísérte, és ő volt a zeneszerző is. „Kaptam egy szövegkönyvet, amit elolvastam, a rendező pedig elmondta, milyen hangulatot szeretne. Elgondolkoztam, hogy tudnám ezt egyedül úgy megcsinálni minél természetesebb módon, hogy legyen zenekari hatása. A hangommal és a fuvolával próbáltam megadni a ritmust és a harmóniát, követve persze azokat a hangulatokat, amelyeken a darab végig kell haladjon” – meséli Szabolcs.

A harmincas évei elején járó fiatalember már hetedik éve heti három alkalommal a gyergyószentmiklósi Vaskertes Általános Iskolában tanít fuvolát és furulyát, de időt szakít arra is, hogy a gyergyóremetei fúvószenekar gyermek fuvolistáit oktassa. „Születés kérdése, hogy ki hogyan viszonyul a zenéhez. Van, akit nem kell noszogatni, mert magától tanul, próbál, mert elkapta azt az érzést, amit a zene tud nyújtani. Amikor egy gyermeknek örömet szerez a zenélés, azt jelenti, hogy elindult azon az úton, amelyen egy zenész el kell induljon”. Meggyőződése, hogy a zenélés jót tesz a gyermek fejlődésének. „A zenének köszönhetően a gyermek másként reagál a környezetére, sokkal nyitottabb lesz, és egy idő után már magára, érzelmeire is sokkal jobban figyel. Én is sokat változtam a zene által. Sokat tanultam. Szerintem nincs olyan jó zenész, aki rossz ember lenne, és nem hallottam rossz embert jól zenélni. Minden jó zenész jó ember. Másként nem tud jól zenélni, ott nem lehet hazudni, nincs kompromisszum” – fogalmaz Boldizsár Szabolcs.

Önálló fellépést tervez
Lelkesen meséli, a napokban vásárolt egy basszusfuvolát, és máris készül fejben egy önálló fellépésre. „Lehet, a Kakuk Marci hatására egy saját projektben, egyszemélyes koncertben gondolkodom, amikor is majd a zenei anyag rólam, az érzéseimről fog szólni” – osztja meg terveit. Egyébként nincsenek nagy álmai, azt mondja, „csupán” nyugodtan szeretne élni. „Van egy kislányom, akivel ha együtt vagyunk, sokat énekelünk, táncolunk. Ő a legszebb dolog az életemben. Nagyon jó a viszonyom vele, és ez kihat a zenémre is. Ő a legfontosabb számomra” – meséli csillogó szemekkel.