A muzsikálás jót tesz a léleknek

Kiss Attila kedvtelésből zenél, mint mondja, nem tanulta iskolában, autodikakta módon sajátította el. „Kisgyerek korom óta zenélek. Édesanyám felőli nagyapám prímás volt a faluban, tőle kaptam egy kicsi hegedűt. Hallás után zenélek, nem jártam zeneiskolába. Tatától örököltem a zene szeretetét és a tudást is, ő tanítgatott, tőle lestem el, majd a mulatságokban más muzsikusoktól néztem, hogy kell zenélni” – emlékezett vissza a férfi.

Mint mesélte, még iskolás volt, amikor néhány társával együtt zenekart alapítottak, az iskolai szereplések alkalmával népzenét játszottak a táncosoknak. Aztán a zenekaruk újabb tagokkal bővült, volt már harmonikásuk és bőgősük is a hegedűsökön kívül. „Először volt két hegedűs, aztán az egyikük klarinétszakos diák lett Csíkszeredában a művészeti népiskolában, és hangszert váltott. Eleinte csak népzenét muzsikáltunk, de idővel a bőgősből dzsesszdobos lett, a harmonikásból billentyűs, és akkor más stílusú zenét is kezdtünk játszani. Ez addig tartott, amíg elmentem katonának. Azután megnősültem, így abbamaradt jó pár évig a muzsikálás.”

Attila fia, Norbert már iskolában tanult zenélni, jelenleg a csíkszeredai Nagy István Művészeti Szakközépiskola tizenkettedikes diákja. Ő főként klarinéton és szaxofonon játszik. Húga, Szabina  pedig billentyűs hangszeren tanult meg zenélni, ugyanakkor a helyi fúvószenekarban fuvolán játszik. 

Norbert barátaival szintén alapított egy zenekart, lakodalmakban szoktak muzsikálni. Nevetve jegyzi meg, hogy mikor szükséges, az „öreget” is elhívják zenélni. Édesapja nem csak hegedűn, billentyűs hangszeren is játszik, így kisebb rendezvényekre ketten járnak zenélni. „Tíz órára elegendő zenét tudunk játszani, minden műfajt igyekszünk megtanulni” – jelentette ki az ifjú zenész.

Mint apa és fia elmondták, kedvenc nóta minden műfajból kerül, nehéz egyetlen nótát megnevezniük kedvencként. „Én nem muzsikálásból élek, csak kedvtelésből, hobbiszinten űzöm. A muzsikálás belülről jön, azért csinálom, mert jólesik. Ez egy elfoglaltság, kikapcsolódás, jót tesz a léleknek” – vallja Kiss Attila.