A fösvény vendégelőadásban

Molière 1668-ban írta a Fösvényt, amely egyik legfontosabb színművének számít. A történet Párizsban játszódik. A francia drámaíró a pénzimádat szélsőséges, torz formájának a jellemábrázolását vitte tökélyre: egy kapzsi, ötvenes éveiben járó férfi, Harpagon annyira csak a pénznek él, hogy képes lenne ezért a gyermekei boldogságát is feláldozni. Molière kulcsfiguráját a 32 jelenetből 22-ben színre is lépteti, de a többiben is ő áll a középpontban, mivel a többiek állandóan róla beszélnek, az ő fösvénységét vesézik ki, így válik nevetségessé.

Az udvarhelyi produkcióról Csurulya Csongor rendező úgy véli, hogy:  „nem egy »farmeres« történet, mivel fontos az egymás iránti formális viszonyulás, ezért képi világa inkább a korhűség felé mutat, amely egy már-már puritán környezettel társulva a problémára fókuszál, egy olyan nyelvezettel (Bognár Róbert fordítását használták fel – a szerk.), amely betartja ugyan a szerepek közötti viszonyrendszert, mégis maibb, érthetőbb, mondhatóbb. A szereplők szövegei az ésszerűség és érthetőség határáig húzódnak, így nagyobb sújt kap a színészi játék. Összességét tekintve egy 2 órás vígjáték, amelynek végén idézőjelbe kerül a fösvénység, ezáltal hangsúlyt kap és így a néző számára személyessé válik.”

Szereplők: Harpagon: Barabás Árpád;  Cléante, Harpagon fia, Mariane szerelmese: Szűcs-Olcsváry Gellért; Élise, Harpagon lánya, Valere szerelmese: Bekő Fóri Zenkő; Valere, Anselme fia, Élise szerelmese: Dénes Gergely; Mariane, Cléante szerelmese, Harpagon választottja: Jakab Orsolya;
Anselme, Valere és Mariane apja: Dunkler Róbert; Frosine, intrikus nő: László Kata; Jacques, Harpagon szolgája: Tóth Árpád. Jelmez: Biró Boglárka (m.v.); díszlet: Csurulya Csongor és Biró Boglárka (m.v.);  hang: Lőrincz József; fény: Toásó István; ügyelő: Ozsváth–Tamás Jenő.