Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

20:04

Közelebb került a megvalósításhoz a rég várt körforgalom

19:53

Mégsem szigorítják idén a roncsautóprogram feltételeit

19:27

Elektromos buszokkal járhatnak iskolába a háromszéki diákok

18:43

Lézersugarakkal vakították meg a mentőhelikopter pilótáit

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Szétzúzta a vihar a Tatár-dombi kápolnát

Előrejelzés júliusra: jöjjön, aminek jönnie kell, de jobb, ha tudjuk előre

Látványosan meghasadt az erdélyi autópálya

Megtalálta, megtartotta, költeni is kezdte a pénzt

Gyermekcsoporttal túrázott a pedagógus, amikor villámcsapás érte

Vérnyomok vezettek a több mint négyszázkilós medve teteméhez

Válság a tejiparban: sokszor a moslékban végzi a többletmennyiség

Tánczos Barna drágállja a gázolajat

Ezrek buliztak pénteken is a Vibe Fesztiválon

Látványosan meghasadt az erdélyi autópálya

Amikor a gazda kezdi visszanyerni rendes arcszínét

A csíksomlyói Salvator-kápolna

Fotó: Farkas Andrea/Székely Kalendárium

Ma van Urunk színeváltozásának – latinul: transfiguratio – napja: a hagyomány szerint ekkor szentelték fel a galileai Tábor-hegyen, Jézus megdicsőülésének helyén még az arab hódítás előtt megépült három bazilikát. Hozzánk, magyarokhoz emellett a nándorfehérvári csata okán is kapcsolódik, no meg annak okán is, hogy már a Szent István előtti őseink úrnak nevezték istenüket. Ebből kifolyólag aztán népi tapasztaltunk gazdag tárházában is találunk rá vonatkozó utalásokat.

Kocsis Károly

2023. augusztus 06., 08:432023. augusztus 06., 08:43

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Nándorfehérvár, az akkori Magyarország déli végvára ostroma ugyan 1456. július 4–22. között zajlott, ám internet is mobiltelefon hiányában a Hunyadi János nevével fémjelzett diadal híre csak augusztus 6-ra jutott el Rómába, amikor is a spanyol származású III. Kallixtus pápa örömében egyetemes ünneppé nyilvánította a következő évtől;

a déli harangozást már június 29-én elrendelte, így szólítván imára a földkerekség katolikusait a magyar keresztes sereg törökök elleni győzelméért.

Addig jobbára csak a keleti egyházban tartották számon, ahol az 5. századtól kezdve máig a legszentebb ünnepnek tekintik karácsony, húsvét és pünkösd után. Nálunk az 1493. évi esztergomi tartományi zsinat emelte parancsolt ünnep rangjára. Az Érdy-kódexben Úr színe változatja, a Müncheni kódex naptárában Úrnak megváltozása, illetve Jézus táborhegyi színváltozásának ünnepe néven említik.

Az alsócsernátoni katolikusok is ma tartják búcsújukat

Fotó: Kocsis Károly

Búcsúk Székelyföldön

Nem véletlen tehát, hogy a népi emlékezet a csíksomlyói Salvator-kápolna felépültét is a nándorfehérvári diadalhoz köti, amelyet Urunk színeváltozása tiszteletére emeltek. De Székelyföldön, illetve közvetlen vonzáskörében Székelyhidegkúton, Alsócsernátonban (11.30-tól), Iszlón, Görgényszentimrén (várkápolna), Gyimesbükkön (Áldomás-pataki kápolna, 12 órától), a Hidegségben (Harangláb), Nyikómalomfalván (12.30-tól), Menaságújfaluban, Csíkvacsárcsiban, a Gyergyószentmiklós fölötti Pricske-tetőn, Gyergyószárhegyen (Szármány-hegyi kápolna, 12 órától) Atyhán (fogadalmi kápolna) és Marosszentannán is

ma tartják a templom, kápolna vagy éppen kereszt búcsúját.

Az 1545 méter magas Pricske-tetői, 2004-ben felállított, 8 méter magas kereszthez például idén is már szombat estére sokan felvonultak, ott sátoroztak-virrasztottak, és természetesen a ma délben kezdődő búcsús szentmisén is részt vesznek. Régen a Futásfalva alatti Kápolna-mezőn is állt egy kis kápolna, amit ugyancsak Urunk színeváltozása tiszteletére szenteltek.

Az atyhai katolikusok a tűzvészek és más csapások elhárítására azt követően választották fogadalmi ünnepükké, hogy falujukat egymás után többször is tűzvész pusztította el.

A múlt század közepéig szigorú dologtiltó napnak tartották, mezei munkát egyáltalán nem végeztek,

mint ahogy például a korondiak sem – egy kicsit az ekkortájt szokásos nagy időtől is tartván. No meg ők is ismerhették a Nagy–Somlyó oldalában rejtőző kőosztováta legendáját.

Az atyhai templom

Fotó: Beliczay László

A kővé változott asszony

E szerint volt egyszer egy dúsgazdag asszony, talán Csobotnénak hívták, aki nem átallotta Urunk színeváltozása ünnepén is gyapjút szőni. Első harangszókor a hűséges szolgálója hiába figyelmeztette, hagyja félbe a munkát, ő tovább dolgozott. A második harangszókor is szólt neki, hogy kezdjenek már öltözködni, lekésik a misét. Amikor a harmadik harangszókor is ezt tette, az asszony így válaszolt: „Az Úr színe változzon, de az én szövőm jól nyíljon.” Erre rögvest

kővé vált osztovátástól, de még a kotló is huszonegy csirkéjével a szövőszék alatt.

Régente sokan jártak ki megnézni, a búcsúsok is mutogatták egymásnak, de miután a környékbeli fuvarosok innen hordták a követ az épülő csíksomlyói KALOT-épülethez, kevés nyoma maradt, idővel azt is benőtte a moha…

A Pricske-tetői búcsú igazi közösségi ünnep

Fotó: Balázs Katalin

Visszatérve Atyhára, nemcsak itt voltak gyakoriak a tűzvészek, hanem a két Sófalván és Parajdon is, közli Barabás László néprajzkutató. Szólásmondás járta arról, aki tönkrement: leégett, mint Sófalva…

A moldvai magyarok szerint

Úr színeváltozásakor az idő is többnyire szelesre, hidegre vált.

Halász Péter feljegyzése szerint Diószénben úgy fogalmaztak: „az idő ősz felére változik”. De akár szentsimoni szólást is idézhetünk: „Urunk színeváltozása után feketedik már a tarló, fehéredik az arató.” Ami azt jelenti, hogy felszántják a tarlót, az aratás idején ugyancsak megbarnult gazda pedig kezdi visszanyerni rendes arcszínét.

1980-ig a Korondhoz tartozó Fenyőkúton ezen a napon tartották az unitáriusok búcsúját, utána „összeolvasztották” a fenyőkúti katolikusok Bertalan-napot (augusztus 24.) követő vasárnapi búcsújával. A nyikómalomfalviak ilyenkor igyekeznek kicsinosítani portáikat, a székely kapukat leporolják, és esetenként újra is festik. Nemcsak lélekben készülnek az ünnepre…

korábban írtuk

Pricskei búcsú: Uram, jó nekünk itt lenni!

Konok meggyőződést felváltó szelíd bizonyosság, eget és földet összekötő híd, ezernyi összekulcsolt kézpár – szombaton gyűltek össze a zarándokok a Gyergyói-havasok legmagasabb pontján, az 1545 m magas Pricske tetején, hogy együtt éljék át a Tábor-hegy által árasztott hangulatot: Uram, jó nekünk itt lenni!

korábban írtuk

Lelki feltöltődés a Gyergyói-havasok legmagasabb pontján

„Jó nekünk itt lenni az érintetlen természet ölén, ahol érződik Isten jelenléte, és ahol békében vagyunk. Tanuljuk meg, ha lemegyünk a hegyről, hogyan lehet a völgyben is embernek maradni” – szólt prédikációjában György Tibor marosvásárhelyi plébános a több mint négyszáz zarándokhoz szombaton.

Kultúra Egyház