Pricskei búcsú: Uram, jó nekünk itt lenni!

Hátizsákos, bakancsos turisták felfelé kígyózó sora, telt utastérrel hegyre pöfögő terepjárók, traktorok – hetedik alkalommal került sor szombaton a Pricske-tetőn felállított kereszt búcsús szentmiséjére. Több mint nyolcszáz zarándok érkezett ki a gyergyóiak Tábor-hegyére, a helyiek csapatát legalább félezer vendég erősítette, akik az EKE-tábor résztvevőiként vettek részt az ünnepségen. Csakúgy, mint 2004-ben, amikor a keresztszentelésen részt vett a szintén Gyergyóban szervezett tábor majd minden turistája.

A hegycsúcsról változatos körpanoráma tárul az ember szeme elé: a Gyergyói-, a Görgényi-, a Kelemen- és a Besztercei-havasok, a Nagyhagymás-hegység és a Hargita bércei bűvölik az idelátogatót.

A csonka gúla alakzatú hegyről jól láthatóak a völgyben elterülő Gyergyó-medencei települések.
„Nem vagyunk kicsi nép, nem vagyunk olyan szerencsétlenek, mint amilyennek próbáljuk magunkat beállítani. \"Csakazértisből\" nem marad meg egy nép, de még egy ember sem. A házat sziklára kell építeni\" – szólt a hívekhez a szentmisét celebráló Bartos Károly plébános, utalva a gyergyói Tábor-hegy keresztjén olvasható mondatra: „Uram, jó nekünk itt lenni”.

Az ünnepségen a papság sorait erősítette Hajdó István, aki huszonegy évig volt a  gyergyószentmiklósiak főesperese, de jelen volt a kilencvenes évei elején járó szárhegyi Ervin atya, aki gyalog zarándokolt ki a pricskei kereszthez.

„Legyen ez a gyógyulás zarándokútja, úgy bocsássanak meg, hogy tudják a székelyek, ők fognak nekünk erőt adni” – fogalmazott Bajtai Erzsébet nagykövetné asszony, aki az EKE-tábor fővédnökeként vett részt a búcsún. 

A pricskei kereszt látogatóinak névsorát őrző vendégkönyv újra jelentős oldalakkal gazdagodott, a búcsús szentmisét követően a keresztállító családok ebédre hívták a több mint nyolcszáz főből álló zarándokcsoportot. 2004-ben a Bencze és Dezső család a római katolikus egyházzal közösen nyolc méter magas keresztet állíttatott a Pricske-tetőre – azóta minden esztendőben búcsús szentmisét tartanak, a zarándokok évről évre beismerő vallomást tehetnek a kereszt lábánál: „Uram, jó nekünk itt lenni.”