Állami kitüntetésben részesült Pál-Antal Sándor erdélyi magyar történész

Tóth László főkonzul adta át az elismerést Pál-Antal Sándornak

Fotó: Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa

A csíkszeredai főkonzulátuson vette át Pál-Antal Sándor erdélyi magyar történész, levéltáros az Áder János köztársasági elnök által az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából adományozott állami kitüntetést péntek délelőtt – tájékoztat közleményében Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa.

Székelyhon

2020. november 20., 15:122020. november 20., 15:12

2020. november 20., 16:312020. november 20., 16:31

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

A koronavírus járvány következtében az ünnepi díjátadóra nem kerülhetett sor, a kitüntetést szűk körben, a járványügyi szabályok szigorú betartása mellett adta át Tóth László főkonzul a főkonzulátus Petőfi Sándor utcai épületében. A főkonzul kiemelte: a pénteki napon átadásra került kitüntetés a nemzet szolgálatában, az ország fejlődésének elősegítésében, a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában végzett kimagasló, példamutató tevékenység elismerésére szolgál.

Pál-Antal Sándornak Székelyföld történetének kutatása terén végzett szerteágazó munkája, valamint tudomány- és közösségszervező tevékenysége elismeréseként Áder János köztársasági elnök a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adományozta.

Pál Antal Sándor a kitüntetés átvételekor elmondta, hogy három kitüntetést érez magához igazán közel: a Pauler Gyula díjat, amit a levéltárosi tevékenységének elismeréséért kapott, a Magyar Tudományos Akadémia által adott Arany János érmet, amit a külhonban végzett tudományos munkásságának elismeréséért kapott, valamint a Széchenyi Ferenc díjat, amit magyar-román levéltáros kapcsolatok kiépítéséért és fejlesztéséért kapott. A mostani elismerés, amelyet Magyarországtól, a magyar nemzettől kapott, ezek megkoronázása, amit hálával és köszönettel fogadott el.

Pál Antal Sándor 1939. szeptember 26-án született Csíkkarcfalván. Számos műve alapmunkának számít. Kézikönyvként használják a történészek a Maros, Udvarhely, Háromszék és Csík 1848-49-es történéseire vonatkozó dokumentumköteteit, de az erdélyi 1956-os megtorlások adatait, a Maros megyei perek anyagát, az áldozatok névsorát szintén az ő gondozásában ismerhette meg a szakma. Tudományos munkássága mellett közösségszervezői és iskolateremtési teljesítményét is elismerés illeti, hiszen az EME marosvásárhelyi fiókjának elnökeként igyekezett összefogni a marosvásárhelyi, illetve a város történetét kutató fiatal történészgeneráció munkáját is, konferenciákat szervezve, tanulmánykötetek sorát helyezve sajtó alá. Életműve egyaránt kiterjed a székely székek társadalomtörténeti, helytörténeti, népességi és köztörténeti, hadászati és modernizációs történetének különböző részleteire, alapkutatásokra és szintézisekre, adattárakra és értelmező munkákra.