Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

07:59

Válság a tejiparban: sokszor a moslékban végzi a többletmennyiség

00:19

Különösebb erőfeszítés nélkül jutott nyolcaddöntőbe Spanyolország

23:19

Kisbusz és személyautó ütközött

21:49

Eltűnt tinédzsert keres a rendőrség

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Részleteket közölt a meteorológiai szolgálat a holnapra várható viharról

Megvan, hogy mikor jöhet a zivatar a vörös hőségriasztás idején

Szétzúzta a vihar a Tatár-dombi kápolnát

Előrejelzés júliusra: jöjjön, aminek jönnie kell, de jobb, ha tudjuk előre

Kiáll a fa az autóból: negyven kocsi mutatja a tegnapi vihar jeleit – fotók

Vérnyomok vezettek a több mint négyszázkilós medve teteméhez

Elfogadta a kormány Hargita megye címerét

Szétzúzta a vihar a Tatár-dombi kápolnát

Tánczos Barna drágállja a gázolajat

Bolojan: 40 százalékkal csökkent a deficit az első öt hónapban

A vásárhelyi volt téglagyár helyén avattak emlékművet a világháborúban elhurcolt zsidóknak

Annak a 7500 zsidónak állítottak csütörtök este emlékművet, akiket az egykor ott álló téglagyárban kialakított gettóba gyűjtöttek össze és deportáltak Auschwitzba a második világháborúban.

Antal Erika

2019. június 06., 22:562019. június 06., 22:56

2019. június 06., 23:422019. június 06., 23:42

Fotó: Haáz Vince

Antal Erika

2019. június 06., 22:562019. június 06., 22:56

2019. június 06., 23:422019. június 06., 23:42

Fotó: Haáz Vince

Marosvásárhelyről és a környező falvakból, Szászrégenből, Székelyudvarhelyről, Parajdról, Szovátáról hozták az embereket 75 évvel ezelőtt és szállították el május 2. és június 6. között – mondta Dub László, a marosvásárhelyi zsidó hitközség elnöke az emlékmű avató ünnepségén, a Dimirie Cantemir Egyetem udvarán.

A Cserepes tetőről származó terméskövet Bocskai Vince szobrászművész formálta meg, az emlékeztető szöveg betűit Fülöp Sándor szovátai kőfaragó véste bele.

A kő emlékművön négy nyelven – magyarul, angolul, héberül és románul olvasható, hogy annak a 7500 marosvásárhelyi és környékbeli zsidónak állít emléket, akiket onnan deportáltak, és akik közül 5943-an életüket vesztették a haláltáborokban.

Az emlékműállítás ötlete Fogel Vilmostól eredt, aki túlélők gyereke volt, Marosvásárhelyről telepedett Izraelbe.

Fotó: Haáz Vince

Érdeklődésünkre elmondta, három évvel ezelőtt egy WhatsApp-csoportot hozott létre azokkal a vele egykorú emberekkel, akik a hazatérést követően születtek.

Nem szerepelt a terveink között ez az emlékműállítás, csupán beszélgetni, találkozni akartunk.

De a sors úgy hozta, hogy egy évvel ezelőtt itt jártam, megmutatták ezt a helyet, ahol egykor a téglagyár állt és ahová az édesanyámat, a testvéremet és a nagyszüleimet is hozták.

Márciusban hideg volt, se takarójuk, se ivóvizük nem volt, úgy bántak velük, mint az állatokkal. Én minderről nem tudtam, a szüleim nem részletezték a történteket, annyit mondtak csak, hogy nagyon nehéz volt

– mesélte Fogel Vilmos, aki azt is megtudta, hogy a téglagyár utolsó elemét, a kéményt is lebontották, tehát már semmi sem emlékeztet a történtekre. Ekkor született meg az ötlet, hogy valamit kell állítani, hogy aki itt elmegy, tudja, mi történt, milyen hely ez.

Fotó: Haáz Vince

Az ötletet felkarolta a marosvásárhelyi zsidó hitközség is, akiknek Király István, az ötletgazda egykori osztálytársa és barátja segített, Bocskai Vince szovátai szobrászművészt ajánlotta az emlékmű megalkotására.

Bocskai és Király együtt mentek ki több alkalommal is a Cserepesre, hogy megfelelő kőtömböt válasszanak az emlékmű elkészítéséhez. Megvárták, hogy elolvadjon a hó és rátaláltak a legmegfelelőbbre

– idézte fel a tervezés és megvalósítás folyamatát érdeklődésünkre Király István.

Fotó: Haáz Vince

Az avatóünnepségen jelen voltak a zsidó közösség tagjai, nem csak, azok akik még Marosvásárhelyen élnek, de sokan azok közül is, akik Izraelből, Németországból, Magyarországról, Belgiumból, Franciaországból, Amerikából érkeztek haza, hogy két napig együtt legyenek, imádkozzanak, bejárják gyermekkoruk helyszíneit.