A vásárhelyi volt téglagyár helyén avattak emlékművet a világháborúban elhurcolt zsidóknak

Marosvásárhelyről és a környező falvakból, Szászrégenből, Székelyudvarhelyről, Parajdról, Szovátáról hozták az embereket 75 évvel ezelőtt és szállították el május 2. és június 6. között – mondta Dub László, a marosvásárhelyi zsidó hitközség elnöke az emlékmű avató ünnepségén, a Dimirie Cantemir Egyetem udvarán.

A Cserepes tetőről származó terméskövet Bocskai Vince szobrászművész formálta meg, az emlékeztető szöveg betűit Fülöp Sándor szovátai kőfaragó véste bele.

{A}

A kő emlékművön négy nyelven – magyarul, angolul, héberül és románul olvasható, hogy annak a 7500 marosvásárhelyi és környékbeli zsidónak állít emléket, akiket onnan deportáltak, és akik közül 5943-an életüket vesztették a haláltáborokban. 

Az emlékműállítás ötlete Fogel Vilmostól eredt, aki túlélők gyereke volt, Marosvásárhelyről telepedett Izraelbe.

Érdeklődésünkre elmondta, három évvel ezelőtt egy WhatsApp-csoportot hozott létre azokkal a vele egykorú emberekkel, akik a hazatérést követően születtek.

De a sors úgy hozta, hogy egy évvel ezelőtt itt jártam, megmutatták ezt a helyet, ahol egykor a téglagyár állt és ahová az édesanyámat, a testvéremet és a nagyszüleimet is hozták.

– mesélte Fogel Vilmos, aki azt is megtudta, hogy a téglagyár utolsó elemét, a kéményt is lebontották, tehát már semmi sem emlékeztet a történtekre. Ekkor született meg az ötlet, hogy valamit kell állítani, hogy aki itt elmegy, tudja, mi történt, milyen hely ez.

Az ötletet felkarolta a marosvásárhelyi zsidó hitközség is, akiknek Király István, az ötletgazda egykori osztálytársa és barátja segített, Bocskai Vince szovátai szobrászművészt ajánlotta az emlékmű megalkotására.

Bocskai és Király együtt mentek ki több alkalommal is a Cserepesre, hogy megfelelő kőtömböt válasszanak az emlékmű elkészítéséhez. Megvárták, hogy elolvadjon a hó és rátaláltak a legmegfelelőbbre

– idézte fel a tervezés és megvalósítás folyamatát érdeklődésünkre Király István.  

Az avatóünnepségen jelen voltak a zsidó közösség tagjai, nem csak, azok akik még Marosvásárhelyen élnek, de sokan azok közül is, akik Izraelből, Németországból, Magyarországról, Belgiumból, Franciaországból, Amerikából érkeztek haza, hogy két napig együtt legyenek, imádkozzanak, bejárják gyermekkoruk helyszíneit.