A májusi tornádó hatvan birkát is az égbe ragadhat

Persze nem csak a hirtelen hideggel kell számolni, ami főként a fagyos szentek környékén esedékes. 1614. május 22-én „a diószem nagyságnyi jég a termények legnagyobb részét elpusztította” a Barcaságban, Brassó városában pedig „tönkreverte az ablaktáblákat”. 1616-ben „az cserebogár nagy kárt tőn az szőlőkben, hogy az ember nem győzte szedni”. Igaz, a cserebogár-rajok elleni seprűvel való hadonászás már csak gyermekkorom emléke, ilyesmit elvétve látni manapság. 1664. május 13-15. között Brassóban havazott,

1767. „…májusnak kezdetében egy hétig szüntelen havazván és harmadnapig is az hó megállván, a fagy mindeneket elronta, nem is marada semmi.” A következő évben, ráadásul április kánikulát követően, május 8-án és 9-én „némely helyeken csaknem szárközépig érő hó és azzal járó oly fagy (lett), hogy fél ujjnyira fagyott néhol a cseberbe a víz és a patakok s vizek szélein is megragadott a jég.”

Csakhogy a májusi hó hirtelen olvadása, „jégnek megtágulása” akkor is árvizekkel fenyegetett, és lőn: „Itt is bément (Maros) Vásárhelyre a Szent György felől való utcza végén, és néhány házakat megtöltett. Másutt is mindenütt nagyok voltak a vizek (...)”

Szárazság, fagyhullám, szélvihar

1781-ben Székelyudvarhely környékén „nagy szárazság volt a tavaszon mind 24-e Májiig, akkor esvén az eső Áldozó csütörtökön, másnap 25-e Maji, Orbán napján egész nap havazott annyira, hogy az erdőkön bokáig érő hó esett.” 1794-ben is nagy szárazságot jegyeztek, ami „miatt az őszi vetések ki nem hányhatták jól a kalászokat, hogy már is meg sárgultak…, a szénát termő réteken a füvek töveikről mind ki égtek.” A következő évben aztán ismét árvíz köszöntött be, „Udvarhelyt 11 épületet és 13 embert vitt el az Varga-patak.”

Népi megfigyelések

A májusi eső aranyat ér – szokták mondogatni, és nem véletlenül, hiszen eleink főként a hónap csapadékossága, illetve a fagyos szentek szeszélye alapján következtettek a várható termésre, hiszen „Pongrác, Szervác, Bonifác, Zsófia is lehet gyász”. Úgy vélték,

Csakhogy nem minden eső jó a gabonára, például a Pongrác-napi kifejezetten káros, de ugyanakkor előre jelzi, milyen időjárás várható az utolsó fagyosszent, Orbán napján. Aminek „fagyát gyengíti, ha eső a port elveri; de ha száraz az idő, kell a kerti füstölő”. Egy másik idevágó csízió: „ha Júlia estéje hűvös-ködös, zöldségeknek igen üdvös”.

A szivárványnak kapujából is tudtak időjárást jósolni: jó idő lesz, ha magos – de elromlik, ha lapos. Ha májusban erősen halljuk a békákat kuruttyolni, úgy igen sok eső várható, „portölcsér, ha karikázik, idő gyorsan megváltozik”.

A régi gazdákat nemcsak a gabona-, hanem a szőlőtermés is izgatta, már ahol volt ilyen.

Végül még egy hasznos tipp a beköszöntő gombaszezonra való tekintettel: ha májusban a tölgy szépen virágzik, és a cserebogár rajta tanyázik, gyakran fogunk hallani mennydörgést, ami ugyebár esőt feltételez!