A mi kis pocsolyánk

Nem igazán érte el az erdélyi magyar média ingerküszöbét a székelyudvarhelyi RMDSZ elnökválasztási bohózata. Ha gonosz lennék, azt gondolnám, azért, mert az országos szervezet sem méltatta figyelemre (még gonoszabban: tudatosan elhallgatta, sunyított vele). De nem vagyok gonosz.
Csak egyszerűen azt gondolom, a húsz éves évforduló előestéjén zajló események jelzésértékűek lehetnének – ha egyáltalán figyelne rájuk valaki a magát ünneplő szervezetből.

A székelyudvarhelyi – és értelemszerűen az udvarhelyszéki – RMDSZ-ben, mint az állatorvos lovában, évek óta ott bujkál a szervezet összes nyavalyája – és kezelés nélkül marad. Ez a mostani kétfejűség többszörös közgyűlésestől, pecsétátadásostól és fellebbezésestől sem több egyszerű tünetnél. Mert nem az a baj, hogy versengés van az elnöki székért, és a pályázó ifjú titánok nagyon le akarják győzni az ellenfelüket, hanem például az, hogy az eddigi elnök előbb átadja a pecsétet, aztán kivonul, sorsára hagyva a szervezetét. Vagy az, hogy mindezt a területi elnök – nem mellesleg Székelyudvarhely polgármestere – szótlanul végigministrálja – miközben egy korábbi szavazás eredményét semmisítik meg hatalmi szóval.

Azt, hogy valami nagyon nincs rendjén az anyaszéki szervezetben (sem), rég, nagyon rég látszik. Csak emlékeztetőül: Székelyudvarhelynek tizennyolc év után, csak 2008-ban lett RMDSZ-es polgármestere. És mielőtt ezt túl nagy sikerként könyvelnénk el: ugyanebben az évben nyolc polgármesteri széket veszített el az RMDSZ Udvarhelyszéken. És még csak nem is lehet a Magyar Polgári Párttal takarózni, hiszen a nyolcból négyen függetlenek. (Ha pedig valakinek még kínos lehet ez, akkor az a Szász Jenő vezette párt, hiszen ők sem voltak képesek integrálni a függetleneket.)
Amúgy a tanácsi többség birtokában sem tudott az RMDSZ úrrá lenni a Szász Jenő által teremtett helyzeteken: az évekig csonka- majd feloszlatott tanács sem politikai válasz volt, hanem a tehetetlenség egyik tünete. (Közigazgatási jogon évekig lehet majd államvizsgázni azokból a jogértelmezésekből, amelyeket az elmúlt nyolc évben összehoztak különféle bíróságok Udvarhely kapcsán.)

És kényszeresen ugyanazokat a rossz köröket róják, lásd a tavalyi időközi választások kampánya – és kudarca.

Ahol lehetséges második küldöttgyűlést összehívni (bármit döntött az országos szabályzat-felügyelő bizottság), mert az első eredménye nem tetszik valakiknek, ott továbbra sem fog kitisztulni semmi.
Mint cseppben a tenger – mondaná a költő, látlelet a húsz éves RMDSZ-ről. Csakhogy ez nem csepp, csak egy pocsolya – és nagyon zavaros.

Komment