Az utolsó túra

Jóleső fáradtság, piros pozsgás mosoly költözött arcára, amikor felérkeztünk a Kis-Cohárd tetejére. Ez volt első erdélyi túrája, első meghódított hegycsúcsa, amely meghatározta romániai tartózkodását is. Csak úgy szívta lelkébe a Gyilkos-tó őrhavasai által felkínált pompás panorámát, és ezáltal Erdély hegyeinek, csodálatos tájainak szépségét is. Aztán következett a Mária-kő, Gyilkos-havas, Pricske, Riszeg-tető, Hargita és sorban Erdély különböző tájainak bejárása. Otthonává váltak az erdélyi hegyek, szomját oltották a források. Élmény volt a társaságában kirándulni.

Állandó lakója volt Vándortáborainknak. Rendezvényeinket jelenlétével ünnepélyesebbé, meghittebbé tette. Együtt ünnepelhettük az EKE 120 éves jubileumát. Gyámja volt az Erdélyi Gyopárnak, aggódva folyóiratunk sorsáért, számos alkalommal segített partnerkeresésben, népszerűsítésben.

A természetszeretete, az erdélyi magyarság iránt tanúsított aggodalma, közösségkovácsoló szavai, erőtadó biztatása sokáig fogja kísérni az Erdélyi Kárpát-Egyesületet.

Egyesületünk iránt elkötelezett munkájáért 2012-ben az EKE legmagasabb kitüntetésében részesítette, így kapta meg az Év Embere díjat. Alig egy hónapja is közöttünk volt, mintegy búcsúzóul vett részt a Madarasi Hargitán szervezett sítáborunkban. Együtt tervezgettük az EKE-VÁR avatását is, sajnos ezt nem érhette meg.

Számtalanszor elkísértél túráinkon, most az Erdélyi Kárpát-Egyesület minden tagja lélekben kísér el utolsó túrádra. Mi megígérjük neked, hogy azt a reményt, optimizmust, amit felénk sugalltál, továbbadjuk utódainknak, tehetségünk szerint hozzájárulunk az erdélyi magyarság közösségépítéséhez.

Elköltözött tagtársunk, emlékedet szeretettel őrizzük, példád lesz irányítónk munkánkban. Nyugodj békében!

Dezső László, az Erdélyi Kárpát-Egyesület országos elnöke