Aszalt szilvára gyomorkeserű

– Olvasta a Dan Brown Inferno című regényét?

– Nem, még nem. Miért kérdi?

– Mert kíváncsi lennék rá: egy Firenzében született, sokáig ott élő ember miként kezeli, hogy nap mint nap történelmi díszletek között mozog. Vagy annyira megszokja például az Uffizi Képtár látványát, hogy már észre sem veszi?

– Ez utóbbi eset az érvényes. Az ember persze tudja, hogy Firenzében a világ egyik legszebb városában él, hiszen minden eszközzel igyekeznek tudatosítani benne. Én is tisztában voltam, hogy különleges helyen lakom, de ettől még nem jártam hetente az Uffizibe. Ezerszer elsuhantam korábban kis robogómmal a Duomo mellett, de először talán tizenhat évesen mentem be – akkor is egy sulis látogatás keretében. Ezek a dolgok inkább akkor kezdenek hiányozni, amikor már nem élsz ott. Ha mostanában visszamegyek Firenzébe, igyekszem pótolni a dolgokat, s talán immár elmondhatom: ezen a téren nem nagyon vannak hiányosságaim. No meg a gyerekeimmel sem akarom elkövetni ugyanezt a hibát, így aztán Budapesten és Firenzében is sűrűn járunk hasonló helyekre. Azt viszont ki merem jelenteni: annál szebbet elképzelni sem tudok, mint gyerekként felnőni Firenzében.

– Felesége portugál, többnyire Budapesten élnek. A család hogyan kezeli ezt a világpolgár státust?

– A gyerekek számára semmilyen gondot nem jelent. Beszélnek portugálul, magyarul és angolul, magyar óvodába jártak, magyar klubban, a Vasasban fociznak. Szeretnek itt élni, de roppant fontosnak tartom, hogy bárhol kapcsolatot tudjanak teremteni. Nekem mindig erősségem volt az integrálódni tudás, bárhol, bármiről és szinte bárkivel tudok beszélni – és nemcsak a többnyelvűségem okán. A mai munkavállalói világban az embernek tudnia kell határok nélkül gondolkodni, miközben mindenki maradjon büszke a származására.

– Ebbe belefér-e a Magyarország jelenlegi határain túl élő magyarok iránti érdeklődés is?

– Fontos, hogy tudjanak róla, és ennek a helyzetnek a megértésében sokat segít, hogy anyjuk révén részben portugálok. Márpedig rengeteg portugál él Portugália határain kívül is, még a hajdani gyarmatbirodalom következményeként. Mindkettő világnemzet. S ha nem is tartunk ott, ahol Puskás, azért büszke vagyok rá, hogy az Unicum is fontos nagykövete Magyarországnak, a magyaroknak.

A teljes interjú az Erdélyi Napló december 24-én megjelenő 51-52. lapszámában olvasható.