A varrógép-űzérek még mindig "dolgoznak" az ország több megyéjében

2008-ban még Hans Dietrich fiktív nevet használt a csaló, aki a Brukenthal Múzeum igazgatójának adta ki magát, és csak férfi és női varrógépet együtt vett be neves szebeni múzeumába, ezért a jóhiszemű varrógép-tulajdonosnak ajánlott egy másik varrógépet –  az eladásra kínált varrógép párját, amelyet 3000 euróért adott el neki, miután soha többet nem jelentkezett.

A Brukenthal kapusa már nevetett a jóhiszemű varrógép-tulajdonosokon

H. S., marosvásárhelyi lakos családi örögségét – egy Singer varrógépet akart eladni ennek a \"műgyűjtő\" német igazgatónak, miután meglátta hirdetését az újságban. Telefonon többször is egyeztettek, többek között a varrógép sorszámáról, amelyről megállapította az \"igazgató\", hogy értékes és rajta van a listán, ezért megveszi 60 0000 euróért. A csalás ott kezdődött, amikor felajánlott a varrógéptulajdonosnak még egy Singert – a férfi varrógép párját, mert ugye csak együtt veszi be a múzeum, és megegyeztek, hogy találkoznak Tordán egy parkoló eldugott zugában. A másik varrógép állítólag egy idős bácsi tulajdonában volt, aki közben kórházba került, és így az állitólagos szomszédja vitte ki a parkolóba, és 3000 eurót vett el érte. A boldog vevők immár két varrógéppel kocsijukban egyenesen Szebenbe igyekeztek, hogy ott átadják a női és férfi varrógépeket a múzeumnak a busás kis összeg fejében. Az \"igazgató\" – természetesen telefonon – arra kérte őket, hogy várják meg őt a város központjában, és együtt mennek majd a múzeumba. Pár órányi várakozás után H. S. és testvéreinek gyanús lett az eset, és ők maguk vitték el a varrógépeket a múzeumba, ahol az őr nevetve fogadta őket, és mondta, hogy ők nem vesznek be varrógépeket, de nem H. S. az egyedüli naív varrógép-tulajdonos, aki beállít hozzájuk, hiszen nemrégiben egy konstancai ortodox pap is két varrógéppel jelent meg a kapuban, akinek szintén az \"igazgató\" ajánlotta fel a másik gépet, mert ugye csak párosával veszi be a Brukenthal, melyeket aztán Németországba szállítanának – \"Hans Dietrich\" szerint.

Jogi úton nem lehet támadni

A csaló azután kikapcsolta telefonját, és többé már nem volt elérhető – aznap. Ugyanis egy hétre rá megint megjelent a hirdetés, ugyanazzal a számmal, így H. S. felhívta őt megint, és bediktált egy kitalált varrógép-sorszámot – és minő véletlen az is rajta volt az értékes Singer varrógépek listáján. A rászedett H. S. hiába fordult volna a rendőrséghez, ugyanis bizonyítékok hiányában nem ért volna el túl sokat. Pár éve Kolozs megyében megpróbálta valaki törványes útra terelni az esetet, de belebukott, hiszen a bíróság nem adott igazat a vádlónak. Ő saját jóhiszeműségéből vette meg a varrógépet, a „külföldi műgyűjtő\" vagy \"múzeum igazgató\" pedig nem kötelezte a vásárlót semmire. Így tehát jogi úton senkit sem lehet felelősségre vonni.

Tehát mai napig nem buktak le a csalók, sőt újabb meg újabb trükkökkel próbálkoznak rászedni a varrógép-tulajdonosokat, ezért azok az emberek, akik már pórul jártak egyszer figyelmeztetni szeretnék a többieket, hogy ne dőljenek be ilyen és ehhez hasonló hirdetéseknek. Legtöbb régiség-kereskedő szerint pedig ezek a varrógépek nem érnek többet 100 eurónál, úgy hogy ne próbáljuk meg eladni őket 50 000–60 000 euróért.