A magyarság szolgálatában a Nemzetstratégiai Kutatóintézet

– Hogyan lehetne összefoglalni az intézet céljait?

– A Kárpát-medence és a világ magyarságának megóvására és továbbgondolására, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet – mint komplex szakmai műhely – abból a felismerésből nyeri létjogosultságát, hogy a jelen történeti helyzetben a nemzeti integrációs esélyeknek valószínűleg sokáig vissza nem térő, történelmi pillanata érkezett el. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet a magyar örökség korszerű, normális léptékű újrafogalmazását, illetve a magyar jövő valódi határainak felismerését és tudatos kiépítését igyekszik a maga eszközeivel segíteni és a döntéshozók asztalára tenni. Olyan összefüggő, Kárpát-medencei rendszereket kell kiépítenünk, amely az oktatás-, a kultúra-, a gazdaság-, az egészségügy-, azazhogy a társadalmi élet valamennyi területét átöleli. Ezen belül a legfontosabb talán a népesség és a népesedés, egyszóval a demográfia kérdése. Ezt a kérdéskört is úgy kell megközelítenünk, hogy miközben egyfajta irányt természetesen föl kell vállalni, azért ne nagyon rugaszkodjunk el a valóságtól sem. Ahhoz, hogy a magyarságnak esélye maradjon arra, hogy megőrizze, jobb esetben a történelmi jövőben ismét benépesítse ősei szállásterületét, ahhoz a következő évtizedekben a magyar humánvagyon felelős megóvására, gyarapítására van szükség. Ha egy mondatban kellene ennek az intézménynek a lényegét megfogalmaznom, talán így szólna: a humán vagyon feletti gondnokság felvállalása! Természetesen léteznek olyanok is, akik mindezt nem akarják érteni. De ők az új alkotmányt, a kettős állampolgárságot, a nemzeti összetartozást sem akarták érteni. Nekünk, és személy szerint nekem sem az a feladatom, hogy bárkit is kirekesszek. Ha viszont valaki saját magát rekesztené ki, azt megpróbáljuk meggyőzni az ellenkezőjéről. Nekünk integrálnunk kell.

– Véleménye szerint miért önre esett a miniszterelnök úr választása?

– Talán a miniszterelnök urat kellene erről megkérdezni. Számomra megtisztelő a felkérés, ugyanakkor óriási kihívásnak is tartom. Úgy gondolom, annak tényleg üzenete van, hogy a miniszterelnök úr egy határon túli magyar embert kért fel az intézet vezetésére. Hogy miért erdélyi emberre esett a választás? Erre talán az lehet a válasz, hogy azért, mert a határokon túl itt él a legnagyobb lélekszámú magyar közösség. Hogy Erdélyen belül miért éppen Székelyföld? Talán azért, mert itt egy kompakt, 700 ezres lélekszámú székely-magyar közösség lélegzik. Hogy Székelyföldről miért pont engem választott a miniszterelnök úr? Csak remélni merem, hogy viszontlátott bennem valamit abból a nemzetpolitikai értékrendből és elkötelezettségből, amelyet ő maga is képvisel az egyetemes magyarság múltjával, jelenével és jövőjével kapcsolatban. A felkéréshez ugyanakkor hozzásegíthetett a 12 éves polgármesteri tevékenységemből fakadó tapasztalat, az a sok magyar intézmény, amelyet Székelyudvarhelyen létrehoztam: a Tomcsa Sándor kőszínház, az Udvarhelyi Táncműhely, a Székelyföldi Filharmónia, a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája, de említhetném mindazokat az emlékműveket is – a Vasszékelyt, a Millenniumi Emlékoszlopot, az Emlékezés Parkját – amelyeket fel- vagy visszaállítottunk Udvarhelyen. És amelyekhez nemcsak nemzeti elkötelezettség, hanem – ha nem veszik szerénytelenségnek – egy kis bátorság és székely virtus is szükségeltetett.

– Sokan tényként kezelik, hogy az intézet százmillió forintot már tavaly elköltött. Mi az igazság?

– Bár az intézet felállításáról szóló kormányrendelet valóban megszületett tavaly decemberben, a hír – miszerint 100 millió forintot már elköltöttünk – teljes mértékben alaptalan. Egy intézet csak azután tud elkezdeni működni, miután kinevezik a vezetőit. Nekem egyelőre csak felkérésem van a nemzeti kormány miniszterelnökétől, a szó szoros értelmében vett kinevezésemre az elkövetkezőkben kerül sor. Romániai magyar sajtóviszonyokhoz szokott emberként is elhűlve láttam, hogy mi minden valótlan dolgot hordanak össze egyesek. Pedig a lényeg azon lenne, hogy egy Nemzetstratégiai Kutatóintézetre – mint hiánypótló intézményre – életbevágó szüksége van az egyetemes magyarságnak.

– A Nemzetstratégiai Kutatóintézet költségvetését és foglalkoztatottai nagyságrendjét sokan irigylik, ellenérvként hozzák fel, hogy már léteznek különféle szakmai műhelyek, illetve, hogy magyarországi körökben felháborodást okozott a miniszterelnök úr választása.

– A nagy előszeretettel ragasztgatott címkéket én is olvastam, viszont sehol sem láttam alátámasztva őket. Mondjanak egy, a magyarországi akadémiai, tudományos elithez tartozó személyt, aki kétségbe vonta volna a Nemzetstratégiai Intézet felállításának szükségességét, vagy az én kinevezésemet. Sőt, elmondhatom, hogy szinte egyöntetűen üdvözölték a kormány döntését. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az intézet meghirdetett céljai és a ráfordítandó anyagi források közt összhang létezik. Egyébként az sem biztos, hogy a kormányrendeletben előirányzott teljes összeg elköltésre kerül. Ez egyelőre csak egy keret, ez a munka pedig nem úgy fog kezdődni, hogy meghirdetünk száz állást, és azt betöltjük, hanem célirányosan, a feladatok függvényében fogunk munkatársakat foglalkoztatni, illetve együttműködni az önök által is említett szakmai műhelyekkel. Természetesen nem fogunk tudni minden egyes területre annyi szakembert felvenni, mint amennyire szükség lenne, ezért ennek az intézménynek az is a dolga, hogy összehangolja a már meglévő intézmények munkáját, összefüggő rendszerbe állítsa eddigi kutatási eredményeiket és letegye azokat a döntéshozók asztalára, hogy ne egy fiókban porosodjanak. Akkor van értelme minden egyes javaslatnak és a javaslatból származó döntésnek, ha az végrehajtható, ha konszenzus, vagy konszenzus közeli állapot alakul ki körülötte, ehhez viszont társadalmi párbeszédre van szükség. Mindezt kötelező feladatnak érzem, hiszen egy százfős intézmény nem tud egymagában nemzetstratégiát készíteni az élet valamennyi területére.