/ Hírmondó archívum

Ha az erdővidéki utak általános állapotát nézzük, különösebb szakértelem nélkül is elmondható, hogy a kisbaconi az egyik legrosszabb a vidéken. Az egykori aszfaltburkolat már csak elvétve fedezhető fel rajta, következésképp gidres-gödrös, tengelytörő, ahogy mondani szokták.

Általában pünkösd és a nyár egyszerre érkezik kis városunkba, aztán ilyenkor minden és mindenki, csaknem, mint egy gombnyomásra, magához tér túl hosszas (számomra mindenképp) téli álmából.

Gőzerővel dolgoznak az oltszemi fogathajtó-pályán. A sepsibodoki önkormányzat és a Kovászna megyei tanács közös „vállalkozásában” épülő létesítmény Románia messze legmodernebb pályája lesz.

Már megszokhattuk, hogy az erdővidéki hegyek, dombok közé eldugott kis falu, Zalánpatak többnyire csak ilyenkor, május végén, június elején kerül reflektorfénybe, amikor a faluban tiszteletét teszi Károly herceg.

Csaknem hárommillió lejt utalt ki Kovászna Megye Tanácsa művelődési, sport-, szabadidős és ifjúsági, valamint egyházi pályázatok finanszírozására. A legnagyobb összeget, másfél millió lejt az egyházak kapták.

Helyi forrásokból fejezik be a Gyöngyvirág és Testvériség utcák korszerűsítését, miután késik az Országos Helyi Fejlesztési Program (PNDL) finanszírozása. Ennek érdekében módosították Sepsiszentgyörgy összesített költségvetését is.

Május 19–28. között az olaszországi Torinóban rendeztek nemzetközi összművészeti kiállítást HERE címmel. Az eseménynek székelyföldi résztvevői is voltak.

A szervezők közel kétéves munkájának köszönhetően létrejött Barabási Albert László-előadás lenyűgözően kerek, lendületes és laikusok számára is érthető módon a világ- és a művészeti hálót összekötő „huzal” mentén sorakoztatott fel érdekes mozzanatokat, tényeket, amelyre teltháznyi közönség volt kíváncsi vasárnap délután a Tamási Áron Színház nagytermében. Egy új tudományág dobbantott Háromszéken.

Háromszék-szerte megemlékeztek június 4-én a magyarság életét alapjaiban megváltoztató trianoni békediktátumról. Művészek, politikusok, gyerekek és felnőttek elevenítették fel a fájdalmas történést, hangsúlyozva: ez a diktátum nem a békéről szólt.

Pár nap telt csak el a trianoni békediktátum elfogadásának 97. évfordulója óta. A gyászos dátum a nemzeti pártok egymásnak feszülését hozta. A Jobbik azt javasolta, hogy 2020 legyen Trianon-emlékév, és a pártok fogadjanak el ezzel kapcsolatban egy nemzeti minimumot, amit a Fidesz presztízs-okokból elutasított.

Kinek is van kedve még tengerek tulajdonjogát firtatni, mikor nincs termőföld egy kapa se! Csak belevág az élet sűrűjébe, mert hiszen dologidő, az van, de a munkát is meg kell ám keresni. Mégis eltöprengek azon, hogy hiszen a magyar ember akár tengerekben is gondolkodhat – ma is van tengere a Lujzikalagor nevű, moldvai csángómagyar katolikus falunak, csak jól bele kell gondolni.

1. Grama Nicolae, Bîrsan Ioan, Rîstea Gheorghe, Calian Ioan, Roșu Valer. Gálfalvi György visszaemlékezésében („Kacagásaink” címmel jelent meg a tavaly a Noran Libro kiadónál) találkoztam velük. Szekusok voltak, akik a marosvásárhelyi írót megfigyelték.

Egymás megértésének legrövidebb útja az egyenes beszéd lenne. Hogy aztán tartjuk-e ehhez magunkat, általában a kapcsolat résztvevőitől, továbbá helyzetektől és alkalmaktól, valamint a mindenkori történelmi-politikai „csillagállástól” függ. Az élet azt mutatja, hol igen, hol pedig nem tartjuk ehhez magunkat. Merthogy réges régi tapasztalatunk az, amit Arany János úgy fogalmazott meg, hogy ravasz szándéknak úta görbe...