Zsuzsi és Andris új környezetben

Dr. Dimény Attila, a főtéren levő intézmény vezetője érdeklődésünkre elmondta: lépésről lépésre újítják fel az alapító, Incze László nevét viselő intézményt. Május és június folyamán az 1848–49-es állandó kiállítás termeit és a babakollekciót befogadó, szintén az emeleti részen levő szárny is új köntöst kapott. „Meszeltünk, tájékoztató piktogramokat helyeztünk ki, új, korszerű világítást kaptak a termek, a parkettot felcsiszolták, újralakkozták” – foglalta össze a munkálat lényegét a múzeum vezetője. Ugyanakkor a Zsuzsi és Andris babákat befogadó vitrineket is frissítették, bár az építmény maradt. A múzeumigazgató elmondta: érdeklődtek korszerű vitrinek iránt is, de a 240 ezer lejes árat meghallva, szomorúan lemondtak a légkondicionált, a felbecsülhetetlen eszmei értéket hordozó ruhákat jobban óvó berendezésről.

Ugyanakkor a mozgássérültek bejutását megkönnyítő mobil eszközöket is kihelyeztek a múzeumban, az udvar végében lévő illemhelyek egyikét szintén a mozgássérült emberek igényeinek megfelelően alakították át, a kazánházban is frissítettek.

Az intézmény állandó kiállításai mellett jelenleg a kiállítóteremben az Incitato művésztáborban készült képzőművészeti alkotások vannak kihelyezve, valamint a múzeum partnere a szeptember elején megnyíló Vetró Bodoni Zsuzsa emlékkiállításnak is, aminek szervezője a néhai képzőművész családja.

Zsuzsi és Andris története

A múzeum emeleti részén, három teremben található a Zsuzsi és Andris baba népviseletben címet viselő kiállítás. A Székely Nemzeti Múzeum honlapja szerint a 352 darabból álló gyűjteményből 247 van kiállítva. Az anyag származási helyét tekintve Románia 40 megyéjéből azt a 15-öt foglalja magába, amely nagyrészt a történelmi Erdélyt és a Részeket (Partium) jelenti. Erdély néprajzi tájegységei, etnográfiai csoportjai, szigetei, amelyeket a fent említett 15 megye lefed, a következők: Érmellék, Fekete-Körös völgye, Kalotaszeg, Szilágyság, Mezőség, Torockó, Székelyföld, Csángóföld. Ez természetesen tovább bontható még kisebb tájegységekre, az alig egy-két helységet magukba foglaló szigetekig. A viseleteket 55 cm magas, mozgatható végtagú, hajas alvóbabákon, az aradi baba- és játékgyár termékein mutatják be.

A gyűjtemény törzsanyaga 1970–71-ben keletkezett a Jóbarát című magyar nyelvű gyermeklap pályázatára. (Az 1970 márciusa és 1971 decembere közt megjelent számokban van erre vonatkozó anyag.) A legjobb erdélyi viseletkutatókból és a lap szerkesztőiből álló zsűri a beküldött 250 ruhából 140-et ítélt megfelelőnek. Ezeket tárolási és kiállítási lehetőségek hiányában egy időszakos bukaresti kiállítás után a szerkesztőség átadta mint becses néprajzi értéket, a Kovászna Megyei Múzeumnak. Az itt megrendezett kiállításon néhány viseletvarró kislány megígérte lakóhelye férfiviseletének elkészítését is. A fokozatosan kiegészülő anyagból kiállítást rendeztek Csíkszeredában, majd a kolozsvári Állami Magyar Színházban, ahol a díjkiosztás is megtörtént 1970 decemberében. Az anyag visszakerült a sepsiszentgyörgyi múzeumba, ahol szép kiállítást rendeztek belőle a Síppal-dobbal... címmel meghirdetett népi gyermekjáték versenyre érkező anyaggal együtt. A kiállítás rövid életű volt a fokozódó magyarellenes politika miatt. Innen került át 1974-ben a gyűjtemény egy része, majd 1996-ban a teljes anyag a kézdivásárhelyi múzeumba, és azóta itt van a nagy látogatottságnak örvendő kiállítás.

A babaméretű ruhák funkciójukat tekintve zömében a felnőttek ünnepi viseletének kicsinyített másai. Mindössze három gyermekruha, három munkaruha és egy félünnepi téli öltözet van.

(sznm.ro)