XV. Dénes István-emléktúra

Az Elveszett Világ Természetvédelmi, Turista és Barlangász Egyesület 15. alkalommal tisztelgett emléktúrával néhai elnöke, Dénes István geológus, barlangkutató, helytörténész emléke előtt.

Székely Hírmondó

2020. október 29., 00:402020. október 29., 00:40

„Székelyszáldobosról indultunk a Valál-patak völgyén felfelé (az utunkba eső, egykor közkedvelt borvízforrás vizének megkóstolására végül senki sem vállalkozott annak állapota miatt), majd felkanyarodtunk a Barta-bérc irányába. (…) A Szoroson felfelé haladva találkoztunk ismerősökkel is, akik szintén néhai Dénes István előtt jöttek tisztelegni, s az emlékezés koszorúját már elhelyezték az emléktáblánál.

Nemsokára mi is ott állunk az Orbán Balázs barlang bejárati termében, ahol Demeter Zoltán köszöntötte az emlékezőket, majd Mózes László újságíró, egykori barlangász-társ elevenítette meg Dénes István alakját. (…)
Gyertyagyújtással, koszorúzással, egy perc néma csenddel emlékeztünk Dénes Istvánra, Főnök bára, Pista bácsira; a férjre, édesapára, testvérre, barátra, példaképre, különcre, tiszteletre méltó tudós emberre, a magasság és mélység, múlt és jelen titkainak kutatójára, ezek értékeinek kitartó és bátor védelmezőjére. Hányszor mondogathatta volna napjaink divatos mantráját: »hagyj békét, úgysem tehetsz semmit«, Istenem hányszor. De én ilyet soha nem hallottam tőle. Szerintem egy hímnemű homo sapiens akkor nevezhető férfinak, ha meg akarja ismerni a környező világot és az igazságot. Amit jónak, szépnek és igaznak talál, azt védi, s amit rossznak, azon igyekszik javítani. Kiáll mindaz mellett, ami az ő értékrendje szerint igaz, szép és jó, s a világon változtatni próbál a szerinte helyes irányba. Dénes István igazi férfi volt.

A rövid megemlékezés után visszatértünk a látogató-központhoz, ahol szalonnasütésre került sor, illetve kaláccsal és pálinkával kínált Dénes Ildikó.
Néhány résztvevő aztán lerótta kegyeletét a baróti temetőben is, a régi vargyasiakhoz hasonlóan, akik a Hagymás leány sírhantján mindig egy-egy követ helyeztek el. Ők tudták, hogy »a kő marad«, még akkor is, ha a víz csiszolja, alakítja.”