Versben kifejezett gondolatok

– Tavaly decemberben kezdtem verseket írni, abból a meggondolásból, hogy rímbe szedve osszam meg gondolataimat másokkal. A tájleírás a kedvencem, de szoktam írni véleményt is egy adott témával kapcsolatban, verses formában – magyarázta a végzős gimnazista.

Fiatalságából fakadó könnyedséggel és tisztasággal, de kellő felelősségtudattal kezeli és nyúlt hozzá a komolyabb, elgondolkodtató témákhoz is.

– Beszélgetésekből, látottakból, tapasztalatokból ihletődve születhetnek témák, olyan gondolatok melyek napok óta foglalkoztatnak, és kikívánkoznak belőlem. A rímképletet előre meghatározom, de manapság félrímekbe írom a verseimet, mert így szabadabban tudok fogalmazni. Figyelek arra, hogy két sor ne azért rímeljen, mert ugyanolyan szó van a végén és hogy ugyanarról a témáról ne írjak egynél több verset- avatott be a részletekbe.

A nyolcadikos diák számára a vers lehetőséget teremt arra, hogy gondolatait „nemesebb, szebb módon” fejezhesse ki, mint kedvenc költője Arany János.

Öt hónap alatt közel 40 vers született.

– Harmincnyolc verset írtam idáig, de meggyőződésem, hogy lesz még több is, mert ötletem, témám és időm is van. A papírra vetett verseim egyformán kedvesek nekem, nincs köztük kedvenc, mindenikre büszke vagyok. Célként tűztem ki az 5 éves korom óta gyűjtött könyvek további bővítését, versek írását – emelte ki.

Pap János Mihály kedvenc tantárgya a történelem és a földrajz. Szabadidejét olvasással, versírással és kreativitást fejlesztő játékokkal tölti. Készül az abszolváló vizsgára, a tanulást komolyan veszi, az online órákat is arra használja, hogy bővítse és elmélyítse tudását.

– Vannak online óráim, de emellett tanulgatom a főtantárgyak leckéit is. Tanulmányaimat a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceumban szeretném folytatni. Történelemtanár szeretnék lenni – tette hozzá.

***

Ars poetica

Madárka, madárka,

Kalitka hazája.

Rácsok közt él,

De belül már nem kél.

Mezőt lát, virágosat,

Vágyik is ő oda,

De kalitkát kapott, rácsosat,

Ez lesz az otthona.

De szíve mást mond:

„Nem, nem soha!”

Ő vágyakat hord,

Mező lesz otthona, sírja.

Ez a madár bennem él,

Szívem legmélyén.

S mikor ő felkél,

Ott van érzésem elején.

Száll az érzés, száll a madár,

Hegyen, völgyön túl,

S mikor elcsitul a vad ár,

Nyugodalmom fülig csordul.