Vándortarisznya és külföldi munka

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Böjte Ferenc

2020. április 27., 00:092020. április 27., 00:09

Ezzel a címmel jelent meg egy cikk lapunkban, pontosan tíz évvel ezelőtt, 2010 áprilisában. Azt taglaltuk benne, hogy három évvel Románia Európai Unióhoz való csatlakozása után az unió kilenc országa még mindig csak megszorításokkal alkalmaz román munkaerőt, de úgy is – akkori adatok szerint – már közel kétmillió román állampolgár dolgozott külföldön, mely szám aztán az elmúlt években tovább emelkedett.

Az ok egyszerű: nem vált be Silviu Brucan politikai ideológus 1990-es jóslata, amikor azt mondta, legalább húsz kerek évre lesz szükségünk ahhoz, hogy utolérjük a fejlett nyugati országokat. Egészen pontosan nem tudni, mire gondolt a dămăroaiai jövendőmondó, de húsz év alatt semmilyen szinten, nemhogy utolérni, de még megközelíteni sem sikerült Románia java részének a nyugati életszínvonalat – ebből kifolyólag pedig munkaerőnk javarésze elvándorolt, mert ugye az ember már csak ilyen: folyton odamegy, ahol könnyebben, jobban lehet élni. A jót könnyű megszokni – tartja a székely mondás is. Brucant 1990-ben szinte megkövezték a húszéves jövendölése miatt, hiszen akkor sokan egyértelműen azt hittük, néhány év, és mi is úgy fogunk élni, mint legalább a svájciak. Hát, nem sikerült.

Mára Európa-képünk azonban deformálódott, az uniót szidjuk, a külföldről hazatérőket pedig a hátunk közepére kívánjuk, mindazonáltal, hogy sokáig mindenfélével csalogattuk őket – térjenek haza. Eszünkbe se jut, hogy megvizsgáljuk az ok és okozat közötti összefüggéseket, nincsenek társadalmi elemzőink, akik rávilágítanának helyzetünkre, arra, hogy mit akarunk, merre tartunk. Van, aki csak azért vesz iránytűt, nehogy a helyes irányba induljon el – tartja egy mondás, és most, érzésem szerint, kicsit a székelység is ebben a helyzetben van.

Nem kellene elfelejtenünk a múltat, a bezártságot, azt, hogy milyen életkörülmények közé voltunk kényszerítve évtizedeken át – ennek tükrében pedig gondolkozzunk el: a szabadság akkor is szabadság, ha az csupán a vándortarisznya szabadságát jelenti számunkra. Ha egyebet nem is, de ezt legalább biztosítja az unió, ami még mindig ezerszer jobb, mint a múlt század nyolcvanas éveinek diktatúrája.