Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

00:02

Kétszer is ráijesztett a portugálokra, de végül pont nélkül maradt a magyar válogatott

23:54

Búcsút inthetnek a továbbjutó helyeknek a románok

21:38

Parajdon zárja Gördülő Opera turnéját szombaton a Magyar Állami Operaház

21:12

Így állnak a romániaiak az ország nyugati orientációját illetően

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Négy típusú ösztöndíj lesz az új tanévtől, íme az összegek és a jogosultak köre

Holtan találtak egy nőt és hétéves fiát otthonukban

Szekrény zuhant egy kiskorúra, nem tudták megmenteni az életét

Annyi közalkalmazottat bocsáthatnak el Hargita és Kovászna megyében együttvéve, mint amennyit Maros megyében

Borotvapengének is nevezik egy erősen jellemző tünete miatt az új Covid-19-variánst

Négy típusú ösztöndíj lesz az új tanévtől, íme az összegek és a jogosultak köre

Nem vásárol Csíkszereda központi telket, másnak adták el

Költségvetést módosítottak, szó esett a tervezett leépítésekről is Hargita Megye Tanácsánál

Ennyien kaptak különnyugdíjat augusztusban Romániában

A tanügyminiszter lemondását és a kormányintézkedés visszavonását követelik a tanügyi szakszervezetek

Túrázók emlékeztek az első világháború Úz-völgyi nagy stratégiai győzelmére

Az I. világháború fontos csatájának, a Magyaros-tető visszahódításának évfordulóján a helyszínen tisztelegtek a Hőseink ösvényén járók.

Bodor Tünde

2025. március 12., 10:032025. március 12., 10:03

A Lemhényi Ifjúsági Szervezet égisze alatt működő, hagyományőrző és történelmi túrákat szervező csoport ezúttal 15 taggal vágott neki az egész hétvégés Úz völgyi programnak. A péntek estébe csupán a megérkezés és a csíkszentmártoni közbirtokosság vendégházában való berendezkedés fért bele, de az esti tábortűz mellett azért felcsendültek az elmaradhatatlan katonanóták. Különösen helyénvalók voltak azon a helyszínen, ahol szinte minden talpalatnyi földet katonavér öntözött:

az Úz-völgye ugyanis stratégiai szempontból jelentős szerepet töltött be az I. és a II. világháborúban is.

A március 8-iki emléktúra résztvevői tulajdonképpen az Úz völgy fölötti, 1372 m magas Magyaros-tető visszahódításának fegyvertényére emlékeztek tisztelettel. Miután ugyanis 1916-1917 fordulóján az oroszoknak sikerült a Söverjes-Magyaros-Lápos gerincvonalig előrenyomulni és megvetni a lábukat a magaslatokon, valamint 1917 elején több korábbi visszafoglalási kísérlet meghiúsult, a márciusi 8-iki csata stratégiáját Karl Litzmann tábornok tervezte meg (akiről a közeli hegycsúcsot is, a Névtelen-kúpot elnevezték), és Csíkzsögöd határában előzetesen pontosan begyakoroltatta a katonákkal.

A túra résztvevői a rendkívül meredek, nehéz terepen, a 750 méteres szintkülönbség leküzdése közben számtalanszor megidézték, 108 évvel korábban mennyivel nehezebb lehetett ez a miskolci 10. Honvéd gyalogezred katonáinak, a kassai és munkácsi honvédeknek. Ők ugyanis

kemény fagyban, puskával, drótvágó ollóval, töltényekkel, ásóval, baltával terhelve, szögesdrót akadályokon átvágva magukat rohamozták meg az oroszok magaslati lőállásait.

A meglepetésszerűen végrehajtott rohamban az osztrák-magyar hadsereg viszonylag szerény veszteséget szenvedett, legalábbis az oroszokéhoz képest: ők több mint 500 halottat, közel 1000 foglyot és sebesültet jegyeztek és jelentős hadianyag-készletet veszítettek el.

A túrázóknak – akik között legfiatalabb egy 13 éves lány volt –

számtalan lövészárkon át, egykori lőállások mellett vezetett az útja, és menet közben aknagránátok, egykori halálosztó lövegek vasdarabjaiból is több a lábuk elé került.

A háborúban hősiesen harcoló katonákra nemcsak a Hőseink ösvényén járó túrázók emlékeztek, a tető alatt a csíkszeredai és csíkszentmártoni önkormányzatok által szervezett emléktúra népes csapatával találkoztunk. A csoport férfitagjai pedig – éppen nőnap lévén – itt adták át a csoport nőtagjainak ajándékukat: egy szál kovácsoltvas hóvirágot, mely törékenységében egyszerre szimbolizálta a figyelmet és szeretet, fekete vasa azt, hogy a helyszín ugyanakkor a gyászé is, de azt is, hogy

minden baj és szomorúság után az élet élni akar, kinő a virág az egykori sírokon.

A terepadottságok kirándulásra sem voltak ideálisak, reggel még fagyban indult a csoport, fent a tetőn, ahol az elemózsiát elfogyasztotta a társaság, melegen sütött a nap, a fűben heverészés, visszafele azonban már a hóolvadástól süppedős, sáros utakon ereszkedtek le. Összességében azonban

ennél szebb és jobb napot a túrához kívánni sem lehetett volna.

A bográcsgulyás mindenkinek jól esett a fárasztó túra után, és az esti tábortűznél ismét felcsendültek a hol szomorú, hol tréfás katonanóták, népdalok. Különös módon mindegyik férfinak jó hangja volt, a rögtönzött dalárda produkciója nagy élmény volt a másik vendégházat elfoglaló szegedi vendégseregnek is.

Vasárnap a hazafelé vezető úton a túrázók számbavették a második világháborús csaták stratégiai pontjait is, ahol a tankcsapdák szomszédságában katonasírok hevertek, a szinte bevehetetlen, de árulás folytán mégis megsemmisített erődöt, majd a győztesek által felrobbantott bunkereket is megszemlélték, végül pedig elköszöntek egymástól.

Fotó: Bodor Tünde