Torz optika

A nemzetközi baloldal mindmáig igyekszik a II. világháború vonatkozásában megfogalmazott sajátlagos történelmi narratíváját rákényszeríteni a jobboldalra és persze az egész világra. Nem kis sikerrel. Ebben közrejátszik az is, hogy fő tézisét, miszerint Hitler nagyobb gazember volt, mint Sztálin, kevesen merik vitatni, mert félnek, hogy rajtuk ragad a náci bélyeg. Miközben egyszerűen lehetetlen olyan szempontot találni, mely szerint Sztálin emberibb vagy erkölcsileg kevésbé elítélhető lett volna ellenfelénél.

Hitler diabolizálása a II. világháború utáni korszak politikájának egyik eszmei alappillére, s aki ez ellen szól, az másnaptól könnyű prédája lehet a fősodratú médiának és politikának. Sztálin vonatkozásában viszont a legkülönbözőbb „árnyalt” értékelések minden negatív következmény nélkül forgalomba hozhatóak. E torz optika érhető tetten abban a jelkép erejű szikár tényben is, hogy a horogkereszt Európa-szerte tiltott jelkép, viselése akár börtönnel is járhat egyes országokban, míg a vörös csillagot alig korlátozzák, sőt reklám-elemnek is szabadon használhatják. (Lásd a legismertebb ide vágó márkát, a Heinekent.)

Ennek az optikai torzulásnak köszönhetően minden év február 11-én összecsapnak a média hasábjain az ideológiai kommandók, szóba kerül a 1945-ben a Várból kitörő katonákra való emlékezés betiltása, sőt, vannak, akik odáig mennek, hogy e tragikus történelmi esemény kapcsán megszervezett teljesítménytúrát is betiltanák. Idén sem volt ez másként. S nemcsak a megemlékezést zavarták meg ellentüntetők, hanem a túrát is, bár a Várban randalírozó fél tucat hangosbemondós fröcsögőre ügyet sem vetettek a túrázók.

Cseppet sem meglepő, hogy a szebb időket látott Magyar Nemzet tudósítása a hvg.hu-n is megjelenhetett volna, mint ahogy az sem, hogy a korábban az emléknapi eseményeket népszerűsítő Alfahír, a Jobbik portálja (a 2017-es emléktúra kapcsán méltató, ismertető szöveg jelent még meg a portálon) hallgat a témáról, mint a csuka, egyébként is a kormány gyalázásán kívül lassan semmi sem kap helyet ezen az oldalon. Minden okunk megvan arra, hogy értékeljük azok erőfeszítését – mint például Schmidt Máriáét és Szakály Sándorét –, akik igyekeznek a fentebb vázolt torz szemléletet a valósághoz közelíteni.